Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - I. Az önkényuralom évtizede 1850-1859

váníttatott, ők ezt elfogadván, se azon parancsnokságtól, se a városi tanácstól mit sem követeltek, jelen kérésük helytelenségét elismerték."

16 Hasonlóképp hiába kértek gyámolítást azon lakosok, kiknek házait a népfölkelés alkalmával a katonaság fölgyújtotta. A város polgárai azonban segélyt, 225 Ft 53 krajcárt gyűjtöttek számukra.

17 Megtaláljuk ezen korban a magyar nyelv fejlesztőit, a színészeket Székesfehérvárott. Hetényi József igazgatónak súlyos válságokkal kellett küzdenie; a közöny és a rendőrség együtt gátolták a színészet hazafias működését. Egy helytartósági rendelet szerint minden színi vagy más mutatványokat rendezők a csendőrség beleegyezésén kívül még a katonai térparancsnokság engedélyét is tartoztak kikérni, továbbá az előadások idejéről a csendőrség értesítendő volt. A színészetre a katonai ellenőrzés nyomása nehezedett. Elrendelte a helytartótanács azt is, hogy a városi hatóság havonként jelentést küldjön hozzá, hogy a kormányt és a nép lojális érzületét sértő kihágást vagy rögtönzést nem követett-e el az igazgató, vagy társulata a színpadon. Az abszolutizmus félelme egyébiránt minden hazafias áramlattal szemközt oly nagy volt, hogy még a házi színjátékok és a műkedvelői előadások tartását is a katonai hatóság engedélyéhez kötötte. A rendelet idevágó pontjai a következők: „A cs. kir. katonai hatóság a kivételes állapot ideje alatt azon színdarabok előadásra bocsátására nézve, melyekben bárminemű politikai kérdések felhozása, vagy a hol a katonaság személyesítése és a katonai viszonyok érintése fordul elő, irányadó befolyást gyakoroland, s ily színi előadások egyedül a katonai parancsnokság előleges értesítése s e részbeni nyilatkozata folytán fognak megengedtetni. Minthogy továbbá a cs. kir. katonai kormány a kivételes állapot ideje alatt az egyesületi ügyekre nézve is eldöntő befolyással bír, azonképpen a házi magán színjátékok, vagy műkedvelők színi előadásaira kikérendő engedélyezések is csupán a cs. kir. katonai hatósághoz teendő előleges bejelentés folytán adathatnak meg." Hetényi, (akinek működéséről állandóan azt írta hivatalos jelentésében a tanács, hogy „a törvényes szabályokat eddigelé sem maga, sem társasága át nem hágta") 1850. november 3-án mégis „bakot lőtt", és ennek a tanács itta meg a levét. Marcsa, az ezred lánya előadásán történt, hogy a darabban szükséges katonaszerepekre a városunkban állomásozó vadászezred több katonáját alkalmazta, akik saját egyenruhájukban, fegyveresen léptek föl. Ez nagy kihágás volt, és csakhamar megjött Pethő János megyefőnök szigorú rendelkezése, mely szerint a katonaság szereplését mindenkorra eltiltván, a színészettel szemben még erélyesebb rendszabályokat alkalmazott. A városi hatóság bocsánatkéréssel szabadult ki a bajból, miután megígérte, hogy hasonló rendetlenség a jövőben nem fog előfordulni, katonaszerepeket ezután hajdúk fognak játszani. Magyar színtársulat az elnyomatás éveiben rendszeresen nem játszott Székesfehérvárott. Jött ugyan egy-két vándortársulat, de pártolás hiánya miatt csak-