Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - I. Az önkényuralom évtizede 1850-1859

né, vagy bélyegeztetni engedné, úgy, hogy az egyesület vele társasági érintkezést anélkül, hogy abból szenny magára is ne háramolnék, nem folytathatna; ily esetekben a társaság eddigi díszét s tisztasági fényét óvni köteleztetvén, az ily tagot az intézetből kimaradásra - mindazonáltal kímélőleg - megkérendi. 1860-ban megszűnt a kaszinó, 61 forint vagyona az aggintézeti pénztárba került. Dőry Gábor után (1850. szeptember 24-től) Koller Ferenc miniszteri biztos kormányozta a várost a pesti kerülettel együtt. Székesfehérvár üdvözölte az új királyi biztost, Dőry Gábortól pedig küldöttség útján vett búcsút, aki „köszönetet érdemelt, mivel itteni kormányzásának ideje alatt e város irányában megbecsülhetetlen kegyességgel viseltetett."

14 Az a szégyenteljes hódoló felirat, amelyet még az összbirodalom felállításakor küldött Székesfehérvár az ifjú császárhoz, 1851-ben kapta meg a hivatalos elismerést. A jegyzőkönyv szerint „O Felsége, legkegyelmesebb urunk e városnak hódolatát egyszersmind az alkotmány adásérti hálanyilatkozatát legmagasabb tetszésére méltatni kegyeskedett légyen." De ez a felirat folytatásra is talált, midőn a magyar törvények felfüggesztésével az osztrák közigazgatási büntetőjogot oktrojálták hazánkra. A tanács április 9-én tartott díszközgyűlésén hirdette ki a rendelkezést, határozata pedig így szól: „Legkegyelmesebb urunk és királyunknak azon atyai hajlandósága, miszerint a kormányzásnak az igazság kiszolgáltatási ágát rendszeresíteni kegyeskedvén, éljenzések és öröm kifejezések közt fogadtatván, O Felségéhez népeivel e részben éreztetett nagy kegyességéért hálairat felterjesztetni rendeltetett."

15 A városi tanács és a polgárok a Bach korszak kezdetén megpróbálták, hogy követelésükhöz jussanak, mellyel a császári katonaság 1849 óta adós maradt. Jellemző, hogy a kincstár a városnak semmit sem térített meg: a bort és pálinkát, melyet a katonaság részére megrendelt, hadisarcnak tekintette. De nem fizetett a magánosoknak sem; az orvosok például, akik a horvátok beütésétől egész 1849 február végéig teljesítettek szolgálatot a katona kórházban, nem kapták meg díjazásukat. A jegyzőkönyv szerint „oly időben tettek orvosi szolgálatokat, amidőn minden adózóktól tehetségükhöz képest a közszolgálat megkívántatott, továbbá kérelmükben azt sem bizonyítják, hogy nékik a katonai kormányzó vagy a városi tanács által akkori működésükért díjazás ígértetett volna, de azzal is, hogy a midőn 1849. évi február 28-án a katonák gyógyítása mellett tett szolgálataikért az akkori katonai parancsnokság részéről köszönet nyil-