Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

téről, amely Székesfehérvár közönségét a múltban áthatotta. Jókai köszöntőjének egy részét - a Vasárnapi Újság közlése nyomán - a következőkben adom: „Éppen ma 37 esztendeje, hogy Pesten a Nemzeti Színház megnyittatott. Azoknak érdemei, kik e színházat építették, fel vannak jegyezve, hátra van azoknak érdemeiről megemlékezni, kik e színház szellemét fenntartani segítették. Ez volt az akkor lelkes székesfehérvári közönség, mely hajlékot adott a pesti társulatnak, és amely nélkül az akkor annyira emlékezetes, oly sok nagy szellemből összecsoportosult társulatot szélnek kellett volna bocsátani. Akkor Székesfehérvár volt az, mely a budai, később pestivé lett nemzeti színtársulatot a maga kebelébe befogadta, ápolta és tehetségeit kiművelte. Innen tértek vissza ők akkor, midőn ugyanezen napon 37 év előtt a pesti Nemzeti Színházat megnyitották. Vannak e társulatnak tagjai, akik még most is élnek. Ezeknek nevében, de különösen nőm nevében, ki itt Fejérvárott kezdte meg pályáját, kezdte meg mindazon szerepeket, miket később is megtartott, emelek poharat Székesfejérvár akkori közönségéért, melynek tagjai közül számosan ma is közbecsülésben élnek, úgyszintén a jelenlegi közönségért, mely az akkor elvetett magot felhasználva, felépítette e díszes házat, mely sokkal nagyobb és szebb, mint a mi színházunk volt." Az új színház tehát elkészült, és sajátságos összejátszása a véletlennek, hogy több jelentős eseménye augusztus hónapra esett, sőt még a napok is közel állanak egymáshoz. 1872. augusztus 20-án volt az alapkőletétel, 1873. augusztus 20-án dőlt össze a régi színház, és 1874. augusztus 22-én nyitották meg az újat. A felavatás után Bokodi Antal színtársulata működött az új falak között. Anyagi bajokkal küzdő személyzettel nyitotta meg a szezont, társulatában is felütötte fejét az egyenetlenség és viszálykodás. Bokodi ez okból már 1874. december 13-án kénytelen volt a vezetéstől visszalépni, terjedelmes emlékiratban fejtvén ki a közönség előtt távozásának okát, mely az anyagi küzdelmeken kívül a társulat egyenetlenségében, a részvénytársulattal való meghasonlásban keresendő. Bokodi terjedelmes emlékiratát a helyi lapok közölték, és sok jellemző részletet tudunk meg belőle.

14 A társulat ezután keservesen tengődött, míg Ha vranek József, akkori városi főkapitány, nemes buzgósággal föl nem karolta a színészet és a színészek ügyét. Az ő közbenjárásával egyszerre megtört a közöny, a bérlők száma tetemesen megszaporodott, és Havranek József Szilágyi Bélái, tovább Károlyi Lajost alkalmazván vezetőknek, egészen 1875. május 1-jéig igen szép, mondhatnám, fényes