Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

gyössiné Mátrai Laura március 3-án kezdette meg több előadásra terjedő szereplését Lecouvreur Adrienne régi, híres szerepében, és vele még színre kerültek a Fehérruhás nő, a Fiatal keresztanya, az Orsini Izabella és a Mari, egy anya a népből. A hosszú szezon után tetemes adósságba kerülve hagyta el Bokodi városunkat, de télen újból visszatért. Tagjai voltak ekkor: Somogyi Károly, Szabó Antal, Rónaszéki Gusztáv, DiósiSándor, Berényi, Hegedűs, Kovács, DanczNina, Demjén Mari, Sághi Mari, Kantai Teréz, Palotainé és Kopácsi Kornélia. Mire azonban hozzánk érkezett Bokodi, nem volt többé hely, hol előadásait tartotta volna. A régi Győry házban levő színház, amely előzőleg Lux kapitány tulajdona volt, és amelynek rozzant állapota egyébként is gátló befolyást gyakorolt a közönségre, 1873. augusztus 20-án nagy robajjal összedőlt. Bokodi ekkor a Magyar Király Szálloda nagytermét rendezte be színháznak, azonban vállalkozása ismét kudarccal járt. Bokodi mégis kihúzta március 29-ig a szezont, időnként vendégszerepléssel segítvén, bár pillanatnyilag, anyagi gondjain. Február 21-én Jászi Vilmosné, a győri színház jeles tagja lépett föl, március 14-én pedig Szigeti Imre vendégszerepelt a Jó barátokban, később az Othellóben, amelyben kívüle még Helvey Laura és Újházi Ede is játszottak. Nagyon természetes, hogy a Magyar Király amúgy is kicsiny terme szűknek bizonyult, máskor azonban kongott az ürességtől. Jellemző a közönség nagyfokú közönyére, hogy még a jótékony célú és ünnepi előadások is üres házak előtt folytak le. Mindjárt a szezon elején Zsömböry Edének síremléke javára játszotta a társulat a Falusiak című vígjátékot, mely azonban alig jövedelmezett valamit, pedig Zsömböry emléke mást érdemelt volna. December l-jén, Vörösmarty születése napján a Kincskeresők, következő nap pedig - a király huszonötéves császári jubileumán - az Ármány és szerelem került színre, közönség azonban egyik napon sem volt. 1873. július 10-én a városnak nagynevű, derék fia halt meg, akinek működése, a társadalmi és a közélet terén kifejtett munkássága szorosan egybeforrott Székesfehérvár történetével. Zsömböry Edéről emlékezünk meg, halála alkalmából. A Vörösmarty Körben - amelynek igazgatója volt - merült föl a szép gondolat, hogy Zsömböry Edének a Vörösmarty Kör és a társadalom adományából sírkövet állítsanak. Csakhamar egybegyúlt az összeg, és kiírta a Vörösmarty Kör a pályázatot, amely szerint mauthauseni gránitból obeliszk alakú síremlék készítendő, egyik oldalon cserkoszorúval. A vállalkozó kötelezi magát, hogy a sírkövet a temetőben felállítja és vasráccsal veszi körül. 1873. október 13-án volt a leleplezés, amely alkalommal Jureszek Ferenc tartotta az emlékbeszédet, és azóta nem áll jeltelenül Székesfehérvár ezen kiváló emberének nyugvóhelye. A sírkő Fittler Béla 1873