Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896
indítványa szerint ezt a felírást viseli: „Zsömböry Edének polgári érdemeiért tisztelői. Meghalt 1873. július 10." Hogy a Vörösmarty Kör kegyelete valóban érdemes embernek szólt, erre nézve a városi közgyűlések jegyzőkönyvéből iktatok ide egy részt, amely Zsömböry Edének, a város később törvényszéki bírójának emlékét így örökíti meg 1873. július 28-án: „Az elhunytban a haza egy fennkölt szellemű, nagy műveltségű és minden körülmények között kipróbált hű fiat veszít, e város pedig, bár ki sem pótolhatlan, mégis sokáig fogja nélkülözni azon nemes férfiúnak hiányát, kinek úgy a közpályán, mint a társadalomban évek hosszú során keresztül tanúsított részrehajlatlan eljárása s valójában önzetlen működése, nemkülönben a családi életben övéivel éreztetett gyengéd szeretete és határtalan önfeláldozása feledhetlen emlékül s intő példa gyanánt szolgálhat mindannyiunknak, miként kell a hazát s közérdeket, társadalmat és családot egyaránt híven szolgálni és szeretni." 6 * 1873-ban elkészült a gázvilágítás. A Kereskedelmi Bankkal kötötte meg a város a szerződést, 7 és ennek alapján lobbantak föl először a gáz lángjai az egész lakosság ünnepi hangulata mellett. Sokan emlékezhetünk még arra az estére, midőn zeneszóval járta be a nép az utcákat, amelyeknek lámpái helyén magyar korona, csillag, kerék, henger, alkalmi transzparent égtek gázlángokból. Ugyancsak 1873-ban mondta ki a közgyűlés 8 az elemi iskolák községi, közös jellegét „a kérdés nagy horderejét megillető komolysággal, és a közgyűlés tekintélyét méltóan jellemző ünnepélyes higgadtság és a kedélyeknek teljes nyugalma között." Evvel a határozattal sok évre viszszanyúló, áldatlan harcnak vetett véget a közgyűlés, hiszen a háborúskodás - a katolikus jellegnek a közössel való fölcserélése miatt - már 1869 óta tartott. Ezt a sok perpatvart - amely annyi tintát és papírt emésztett föl, a kedélyekbe pedig az ellenségeskedés üszkét dobta - véglegesen rendezte a közgyűlési határozat, amely a következő: „1. A városi elemi iskolák az 1868. évi 38. tcikk 25. és 44. § rendeleteinek megfelelőleg városi közös népiskolák, s minthogy ezek az összes helybeli tanköteles gyermekek befogadására elégségesek, eként az izraeliták részéről igényelt felekezet nélküli iskola felállításának szüksége fenn nem forog.
