Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

SZÍNÉSZEK A hetvenes évek kezdetén a színészet viszonyai nemigen voltak kedvezők városunkban. Mintha csökkent volna az a fölkaroló gyámolítás, amelyben intelligens közönségünk mindenkor részesíté a magyar színészetet; viszont az is tény, hogy az egyes társulatok működése is sok kifogás alá esett. 1870. szeptember havában Krasznai Mihály és Váradi Ferenc igazgatása alatt igen gyenge társulat tartotta városunkban előadását. A társaság - a birtokomban levő és murai Czuth Albert súgó által kiadott Színházi Emlékkönyv szerint - hat férfiből és négy nőből állott. A téli szezont Balog Lajos kezdette meg közepes színvonalú társulatával, és a következő év március 29-ig játszott. A Szent György napi vásárkor azonban ismét hozzánk jött, és három estén a Fekete koldust, a Zsidó honvédet és az Argilus királyfit adta elő. 1871. október 20-tól a következő év április 3-ig Bokodi Antal volt az igazgató, de a pártolás igen alacsony fokra szállott alá. Megtörtént, hogy az előadás közönség hiányában elmaradt, máskor pedig 2-3 napon keresztül zárva volt a színház. Pedig a tulajdonomat képező színlapok igen sok jó és nemes irányú darabot hirdettek a dráma különféle válfajai közül, énekes darab azonban alig akadt egy-kettő. Alighogy eltávozott Bokodi, május 6-án Miklóssy kezdette meg operett-társulatával pár napra terjedő szereplését. Bokodi, bár nagy anyagi veszteséggel zárult a szezon, 1872. október 17-én újból városunkba jött, és hasonló küzdelmekkel, 1873. április 21-ig tartott előadásokat. Társulatának főbb tagjai Szigetközi Zsigmond, Bogdán Dezső, Ballá, Nagy, Barátossy Jenő, Tihanyi Miklós, a Népszínház későbbi komikusa, továbbá Dezsőné, Palotainé, Megyeri Emma, Tharaszovits Margit, Sipossné, Tímárné és Szalainé, tehát a vidéki színészet jó erői voltak. Bokodi műsorában ekkor már néhány kisebb operett, mint a Szép Heléna, a Pajkos diákok és a Szép Galathea is előadásra került. Bokodi azonban állandó anyagai gondokkal küzdött, melyekhez egy morális csapás is járult, midőn a társulat legjobb drámaszínésze, Szigetközi (Horváth) Zsigmond február 15-én, 36 éves korában elhalt. Élete jelentős szaka belevág városunk történetébe. Az ötvenes évek végén politikai pörbe keveredett, és Veszprémből, hol ekkor működött, megvasalva vitték a pesti Károly kaszárnyába. A fogság elég hosszú volt, és - minden anyagi segítés hiányában - bizony elég siralmas sorsot teremtett a szegény színésznek. Zsömböry Ede lelkes felhívása folytán 1862-ben csakhamar igen tekintélyes összeg gyűlt össze városunk közönségétől, melynek Szigetközi állandóan megbecsült, kedves színjátszója volt, és ugyanezen év június havában ezt az összeget elküldöttek neki. Novemberben viszont Námessy Ferenc gyűjtött számára, és a közönség nem is fukarkodott adományával, hogy sanyarú sorsán segítsen. Szigetközi nemcsak jó színész, hanem kiváló festő és nagyon ügyes rendező is volt. Bokodi társulatánál január hóban többször szerepelt Molnár György, és mindenkor lelkesedéssel ragadta el játékával a közönséget. Február 3-tól hat estén keresztül Molnárné Kocsicsofszky Borcsa játszott zsúfolt ház előtt. Gyön-