Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848
kesfehérvár területének a beosztás és a tulajdon terén. Wüstinger József mappája igen szép kidolgozásban is megjelent, és egy-két példánya mai napig fennmaradt. Ha megnézzük ezt a mappát, és összehasonlítjuk Székesfehérvár mai képével, mindinkább szembeötlik az a lassú, de alapos fejlődés, amely városunkban 1826 óta konstatálható. A Belváros utcái nem igen változtak ugyan, de a Víziváros teljesen újjáalakult, a Tóvárosnak pedig, amely ma már igen nagy kiterjedésű, akkor még alig volt nyoma, legföljebb egy-két ház volt a területén, amely ekkor még a Vízivároshoz tartozott. A Víziváros a Királysor és a Kórház utca sarkán végződött, onnan lefelé a mai Égettváros helyén szántóföldek voltak, és a már akkor létezett Gyümölcs, Apáca, Dinnye, Salétrom utcákban alig találni egy-két házat, s az egész nagy kiterjedésű területet Váraljai rét néven említik a jegyzőkönyvek. 10 A térkép egyes adatai szerint a Schwartz Gyula ház Pribék Vilmos táblabíró háza volt a Quieti non otio két márványlappal. 11 Vele szemközt, a mai József utca túlsó sarkán Bezerédy Miklós kertje, a Fanta ház helyén, a Budai út torkolatánál Gaszner Márton majorja feküdt, míg a Salétrom házból 1829-ben lett az Aggok intézete, a Szeminárium kert viszont ideiglenes minőségű járvány kórházzá alakult. Wüstinger mappája Fohászkodás utcát is említ a Vízivárosban. Párhuzamosan haladt a Dinnye utcával, de szintén házak nélkül, a Belváros felé, tehát a mai Távírda utcának felel meg. A Rácváros, jobban mondva a Palotai külváros, nem sok változást mutat. Utcái megmaradtak leginkább a régi elnevezéssel; csupán a Kenyér utcát, mely a Jancsár utcabál derékszög alatt vezetett a Belvárosba, ismerjük ma Tolnai utca elnevezéssel. Érdekes, hogy a Gyümölcs utca végén, a Széchenyi utca felé terjedőleg, gróf Zichy János majorsága feküdt, a Püspöki major pedig a Vörösmarty téren a Say és Árokay házak helyét foglalta el. A házak számozását elrendelte a tanács 56 Tanácsülési jegyzőkönyv 1826. január 3.
