Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848
forintot adott, sőt a legszükségesebbek kivételével minden ezüst- és aranykészletét is fölajánlotta. 1811-ben halt meg szélhűdés folytán. A városunk sorsát intéző férfiak ebben az időszakban kiváló egyéniségek voltak, emlékük tiszteletet érdemel. 4 Hollner Lipót és Boros Imre már 1794-ben élvezték polgártársaik bizalmát, amely vezető állást adott nekik, és ennek a bizalomnak sok esztendőn keresztül meg is feleltek. Hollner Lipót 1801-től 1806-ig, majd 1810-től 1817-ig volt főbíró, egyúttal rövid ideig az iskolák igazgatói tisztségét is viselte. Tekintélyét az a körülmény is igazolja, hogy Boros Imrével, úgyszintén a később említendő Say Józseffel és Vass Jánossal együtt többször volt országgyűlési követünk. Braun József, a Braun gyógyszertár 5 alapítójának őse, közügyeinkben hatalmas szerepet vitt. Khorherr Domonkost már a szőlőhegyi kápolna történeténél említettük, Hell Györgyöt, Hell Ignácot, úgyszintén Andrássy Antalt és Vass Jánost szintén ott találjuk még később is a város előkelő állásában, de Zuber Sándor, Podhorszky Miklós és Nagy László működéséről semmi adat sem áll rendelkezésünkre. Zutrung György kereskedő volt, aki nagy érdemeket szerzett a mai ciszterci templom visszaszerzése körül, még a tizennyolcadik század végén. Midőn József császár a pálos rendházat magtárrá alakíttatta át, a templomból lovaglóiskolát és fegyvertárt csináltatott, a nép vallásos érzésének megóvása céljából a városi hatóság állott talpra. Zutrung György, aki tizennégy éven át a templom gondnoka is volt, részint saját kezdeményezéseként, részint pedig a városi tanács megbízásából minden követ megmozgatott, hogy a templom a hívők épülésére eredeti rendeltetésének visszaadassék. Saját ügyeinek félretételével négy hónapon keresztül nem tett egyebet, mint Budán és Bécsben könyörgött, kérvényezett, írásban és kihallgatásokon a helytartótanács előtt, míg végre az óhajtott siker koronázta fáradozásait. A kibocsátott királyi rendelet ekkor a templomot a városunkban élő német községnek adta át, miként a hivatalos feljegyzések mondják: „huiati nationi germanicae (der Deutsch katholisch Gemeinde) pleno iure donata est." Jellemző azonban, hogy a királyi biztosok által elhordott felszerelés nem került többé vissza, hanem a hívők áldozatkészségének, vallásos buzgóságának kellett minden hiányt pótolnia és beszereznie. Különösen sokat tett e részben megint Zutrung György, aki nemcsak tetemes anyagi áldozatot hozott a vallásos és kegyeletes célra, hanem mint tekintélyben álló kereskedő, másokat is üdvösen befolyásolt. Székesfehérvár ezen értékes emberének egykorú olajfestményét a ciszterci rendház őrzi gyűjteményében.
