Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

Say József a főjegyzői tisztséget viselte az oklevél kiállításakor. Családjáról és őseiről másutt fogunk szólani. Szabó József 1778-ban lett a Felsőváros plébánosa; 1801-ben, tehát az oklevél kiállításakor kanonok volt. A felsővárosi templom úgynevezett pallér stílusban épült, ormótlan kőtömeg, amelynél a szélesség egyáltalán nem arányos a hosszúsággal és a magassággal. Ez a körülmény magyarázza, hogy jobbról és balról kisebb toldaléka van a templomnak. Mai alakját 1818-ban kapta, Vurnm József püspök ekkor végezte a felszentelést. A belső díszítés falfestményeit azonban, amelyek szintén az 1818. év alkotásai voltak, 1914-ben újakkal pótolták. Mai alakjában a templom elég elhanyagolt falfestményeket mutat. Nem adhatunk ugyan igazságot az 1818-ból való canonica visitatio szavainak, amelyek szerint oly szép a templom belseje, hogy inkább vésésnek, mint festésnek látszik első pillantásra: „portás eius sculptas potius, quam pictos esse primo obtuitu apparent." A freskók, bár eléggé kezdetlegesek, Szent Sebestyén életének történetét ábrázolták, mégpedig a művészettörténetből ismert Bellini, Rubens, Tizian, Alinari, Perugini képekhez hasonlóan csakis az agyonnyilazta tás motívumait ölelték föl, a hittérítés szimptómáival kapcsolatban. A szentély freskója Sebestyént, a római katonát ábrázolta eléggé kezdetleges kidolgozással, amint a Diocletianius császár parancsából őrizetére bízott két testvért a kereszténység hitében megerősíti, kijelentvén az ámulok előtt, hogy ő maga is fölvette a keresztségét. A templom hajójában négy freskó volt, amelyeknek jelentését a sok évtizedes portól borított állapot miatt alig lehetett megállapítani. Az egyik freskó valószínűleg azt ábrázolta, hogy pápai megbízás folytán Sebestyén Rómában maradt és a kereszténységért harcolt, Polykarp viszont útrakelt társaival. A második freskón Sebestyént, a kereszténység tanításának buzgó terjesztőjét látjuk, míg a harmadik, a legkisebb, Sebestyén megnyilaztatásának csodaszerű történetéről beszélt. Eloldozzák az oszloptól, amelynek tövében annyi nyilat lőttek reá, és mindenki halottnak hiszi őt a súlyos sebek miatt, ámde az élet újra visszatér, a meggyötört embert a nyílvesszők nem tudták megölni. Ilyen kezdetleges munkák voltak a falnak egyéb festései is, mint a szentélyben Péter és Pál apostol, továbbá a négy evangélista és négy egyházi doktor képe, nemkülönben az oltárképek, amelyeken bizony semmiképp sem tudunk művészi vonást fölfedezni. A főoltár képe talán még a legjobb volt, bár alakjai nagyon is elfestettek. Szent Rozália, Xavér, Rókus és