Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848
A magyar színészet második bevonulása városunkba 1842-ben véletlen ségen múlt, és így csakis a körülmények kedvező alakulásának köszönhetjük, hogy a későbbi idők nagy Petőfijét kóborszínész korában két hónapig miénknek mondhattuk. Ha Szabó társulata csak valamivel később kéri a játszhatási engedélyt, akkor már nem kapja meg, mert utána közvetlenül Angeli Antal német színész kérte ugyanazt. A jegyzőkönyv szerint nem a város hazafias érzése vetett gátat a német színtársulat elé, hanem az a körülmény, hogy egy időben nem akart a két igazgató játszani, az elsőbbség tehát Szabót illette. 17 Petőfi Sándor 1842. november 9-én jött, mint kóborszínész Szabó Józseftársulatához, és nálunk működött 1843. január 10-ig. Petőfi nagysága, melyet a nemzet leikében elért, az utókor előtt minden parányi működését emlékezetessé teszi. Sajnos, hogy Petőfinek székesfehérvári életéről alig tud már valaki Székesfehérvárott bármit is, noha igen érdekes lenne ismerni az itt lefolyt élet minden parányi fázisát. Az irodalomtörténet két feljegyzést szolgáltat. Az egyik Némethy György színésznek visszaemlékezése, amelyekben leírja, hogy ő hívta magához Petőfit a színház mögött egy szűk közben levő lakására, amelynek két ablaka a közre nyílt, és itt közös szobája volt egy szegényebb sorsú, koros magyar szűccsel. Agyát azután megosztotta Petőfivel. Ezért havonta két váltóforintot fizettek. A másik feljegyzés sokkal részletesebb. Szuper Károly - aki évek hosszú során keresztül mint színész, később pedig mint igazgató, az ország nagy területét bejárta - működéséről pontos naplót vezetett, amelyben Petőfinek székesfehérvári életét behatóan tárgyalja. Igaz, hogy életének vége felé Szuper Károly - aki a hatvanas években városunknak jónevű színigazgatója volt - nem egyszer sajnálattal említi, hogy keveset írt Petőfiről, és a Petőfi Múzeum ötödik kötetében ki is jelenti, hogy többet írt volna, ha tudja azt, hogy abból az ádámcsutkás diákból Petőfi Sándor lesz, - azonban ezek a feljegyzések mégis igen fontosak, mert nyomról-nyomra engedik követni Petőfinek Székesfehérváron leélt életét. A naplónak Székesfehérvárra vonatkozó részei a következők: „November 11. Nagyon meglazultak jövedelmeink, s meghívtuk a Nemzeti Színház balettmesterét, Hausenhutot vendégszerepekre, ki egy pár tánczossal jővén, csakugyan felélénkítette a közönséget. A napokban érkezett hozzánk egy pápai diák, ki - minthogy kunsági, mint én félegyházi, engemet keresett fel, hogy mint földije, ajánljam az igazgatónak. Mint monda, régi vonzalma van a színészethez, sőt már meg is kísértette egyszer Csehfalvi társulatánál, de ott rögtön abbahagyta. Én
