Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

rögtön készséggel ajánlottam közbenjárásomat, s fel is vétettem őt a társulathoz. Ez ifjú Petőfi, ki tegnap lépett először a színpadra a «Parisi naplopó»-ban egy inas szerepben. Ekkor írta Petőfi «Elso szerepem» című költeményét. Mi csakhamar jóbarátok lettünk. Petőfi akkor már egész csomó verset írt, de ezekből kevés látott napvüágot, mert elég kevés hitele volt a szerkesztők és kiadók előtt. Még akkor Borostyán családnéven írt és működött, mint színész. Én már többnyire ismertem költeményeit, mert a mint egyet írt, mindjárt hozzám hozta elolvasás végett. Különösen nőmet nagyon értékes bírónak tartotta versei megítélésében. Szegény Petőfi! Sohasem felejtem el, egész télen hideg szobában lakott, ha fel akart melegedni, csak hozzám jött, s nekünk felolvasásokat tartott saját verseiből s a Karthausiból. November 18. Ma áthozta hozzám Petőfi összeszedett verseit, én kiszemeltem közülük néhány szavalni valót, s egyúttal tudtomra adta, hogy ma különös kegyelemből házigazdája meghívott bennünket disznótorba, s ő már verset is írt reá, «Disznotorban» címmel, amin aztán este jól mulattunk. Különösen Petőfi jó kedvre kerekedvén, a bor mellett több versét elszavalta. Ez időben megszaporodott társaságunk Fitos Sándorral is, a legelső magyar tánczossal, kit veszekedő természete miatt eleinte nem akartunk a társaságba befogadni, de régi barátságunk kedvéért mégis alkalmazta az igazgató, azért is, hogy mint színpadi tánczosnak hasznát vesszük. November 24. Ma igen sok zavar történt, miután a Moór Károlyból kihordattak a cédulák, de Török nem akar fellépni, mert Munkácsinéval, kivel bensőbb barátságban élt eddig, meghasonlott valamely levél miatt, melyet Munkácsiné kapott. Mi haboztunk más darabot választani, miután egyikben egy, másikban más szerep nincs betanulva. Most halljuk, hogy míg Török ebédelni ment, Munkácsiné bezárkózott s kezén ereit megvágta, de Török megjött, s az ajtót rátörte. Ily fatalitások közt, minthogy Török esküvel fogadta, hogy itt többé nem játszik, elhatároztuk, hogy mihelyt a még hátralevő néhány bérletelőadást lejátszuk, elvándorlunk innen Kecskemétre. Ekkor hozza hírül Gábor, hogy Fiáth viceispán által szorgalmazott bérlet már százon felül áll, s így még maradnunk kell. Hirtelenében mást nem tudtunk mára választani, mint a Rózsa tolvajt és a Két feledékenyt, melyhez De Can Mari éneikéit. December 4. Bérletünk szép számmal gyűlt össze, s ez nemcsak hogy összetartja, de szorgalomra is buzdítja a társaságot. Munkácsiné is kibékült Törökkel, tehát ma teljes erővel adtuk Seribe Egy pohár vízét. December 16. Ma ünnepnapunk lévén, csaknem egész napunkat olvasással töltöttük. Délelőtt olvasópróbánk volt Oszkárból, délután Pető-