Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

és a hazafiak által feláldozott százezer forintoknak sikere elenyészvén, a színi kárpiton...idegen nyelv hangzik/' A német színtársulat ismét betolakodott a városba.

14 1826-ban találjuk első nyomát annak a törekvésnek, mely a várost csinosítani, lakóira nézve kedvezőbbé tenni iparkodott. Azelőtt a házakon nem volt szám, és így bizony csak úgy lehetett eligazodni, hogy utcák szerint keresték meg a lakót - a ház valami jellegzetes tulajdonsága szerint. 1826. január 3-án határozta el a tanács, mégpedig Marich István Dávid királyi biztos kezdeményezésére, hogy a város házait számokkal látja el. Végre is hajtották az intézkedést, de nem utcák szerint, hanem az egész városra kiterjedő folyószámmal. És ez a helytelen számozás sok évtizedig megmaradt, hiszen például az agg papok házán - ahol e könyv írója született - még 1861-ben is ott volt a 160-ik szám, pedig az egész Szent István térnek csak két háza van.

15 Marich István Dávid vetette fel azt a gondolatot is, hogy a város sétateret létesítsen, és ennek kialakításához 50 Ft-tal járult. A tanács úgy határozott, hogy „sétáló helynek legjobb lesz a Vásárállás azon része, mely Kiszling Máté és gróf Schmideg urak újonnan épített házaik előtt vagyon."

16 Megyeház tér a XIX. század közepén