Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848
Ez a terület a mai Ligetsornak felel meg, a kiküldött bizottság azonban, amelynek Vass János polgármester, Kapi József aljegyző és Flits Ádám szószóló voltak tagjai, mást javasolt. A jegyzőkönyvnek ezt a részét teljes szöveggel ideiktatom, hogy legalább némi tájékozódást nyerjünk Székesfehérvár régi topográfiájáról: „A sétáló hely arányzatának kimunkálása végett megbízottak jelenték, hogy az annak rendelt helyet megtekintvén, úgy találták, hogy azon helyet a vásárállás elszorítása nélkül a felvett célra fordítani nem lehetne, hanem az volna vélekedésük, hogy ott csak a házak előtt egy sor fa ültettessen a Palatinális utcából a Szent János hídjára vezető helyen, a hol a már kezdett kis sétáló hely vagyon, legalkalmatosabban és illendően lehetne a sétáló helyet nagyobbítani, jelesen, ha a már ott álló két sor fák rendbe hozatván és a kanális félen egy fal húzatván, oda még egy sor fák ültemének." 17 Elég kicsinyes gondolkodással tehát nem a Vásártéren csinált a város sétahelyet, mert bizony sok évtizednek kellett elmúlnia, míg belátta a hatóság, hogy „a vásárállás elszorítása" nélkül is van ott elég hely, sőt házakat is lehet építeni a nagy területen. A jegyzőkönyvben említett „már kezdett kis sétáló hely" bővült tehát, amelynek területén ma már színház áll, a Szent János híd pedig a Nádor utca középső részét foglalta el a kanális fölött. Ennek a kanálisnak egy részét évtizedek múlva beboltozták, de a másik, a Hühner ház és a Színház mellett a Vár árki csatornába szabadon folytatódik. 18 Halvágó és fontoló alkalmazottról tesznek említést a jegyzőkönyvek, sőt 1826-ban még az ellenőrzés díját is megszabták. Ezt mondja a jegyzőkönyv: 19 „Az eddigi halvágó és fontoló beteges állapotban lévén, a helyett mást rendelni és annak foglalatossága módját is meghatározni kellenék. Halvágónak Ferkell Ignác rendeltetvén, neki meghagyatott, hogy arra különös figyelemmel légyen, hogy megromlott halat senki se áruljon, és hogy az ide való halasok a vidékről hozott halat kereskedés végett szombaton délutánnak előtte meg ne vegyék, s kinek-kinek igaz mérték szolgáltasson ki. Bére következéndőképpen állapíttatott meg: apróbb edényekben hozott halaktól 1 kr. Nagyobb sajtárnyitói 2 kr. Szapullónyitól 25 fontokig 3 kr, 50 fontig 6 kr. Egy egész kocsi haltól, ha azt kivágni nem kell, 24 kr. Egy mázsányi hal kivágásáért 36 kr, ezen felül két mázsáig 45 kr. Két mázsán felül egy kocsi tehertől egy forintot váltóban fognak fizetni a hal árulók." *
