Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK

tudomásomra, mit tegyek a hátrahagyott irományokkal és a vagyonnal? Maradok a legnagyobb tisztelettel: Koíistantinápoly, 1858. december 3. J. Brown, konzul." Reé János már előzőleg is értesült a halálesetről, mert, miként maga is írja az amerikai konzulhoz intézett levelében: a Loydban olvasta 1858. február 16-án Nurin bey agyonlövetését. Igen érdekes a felvilágosító válasz, melyet John P. Brown konzul küldött Reé János egyeik levelére 1859. március 2-án, mert ebben a válaszban Lórodi Eischl Eduárd halálának körülményeiről és hátrahagyott vagyonáról találunk adatokat. A francia nyelvű levél magyar fordításban így hangzik: „Uram! Megkaptam a levelet, amelyet január 25-én írt nekem Székesfehérvárról, és sietek is reá válaszolni. Lórodi úr az oroszok ellen indulván, néhány váltót helyezett el nálam, amelyeknek összegét sohasem tudtam megállapítani, mert a háborúból való visszatérése után visszavette azokat. Tanúk jelenlétében megvizsgálván iratait, értéket nem találtam köztük, és másutt elhelyezett pénznek sem jöttem nyomára. Volt több hivatalos irat is, melyeket a magyar Ali bey doktor úrnak kézbesítettem, hogy átadassanak Omer pasának, a török hadsereg generalisszimuszának, a bagdadi főkormányzónak. Privát iratai között hiába kerestünk pénzbeli ügyeire vonatkozó följegyzéseket. Tartozása helyben Lafontaine úréknál volt. Megkérdeztem ezektől az uraktól, hogy maradte valami nálok, de biztosítottak arról, hogy nem. A hadsereggel való számadásnak a körülményeit nem ismerem. Talán tartoztak neki valamivel. Erre nézve kérdést intéztem Omer pasa 6 fenségéhez, ki nagyon becsülte őt. Uraságodnak nem érdemes ide jönni. Az örökség, amint tudom, csekély! Kisebb összeget Costy Márton úrnak kölcsönzött, de már az is meghalt. Lórodi urat a sivatagi arabokkal való csetepatéban ölték meg. Magam is becsültem őt. Becsületes ember volt, s ha életben marad, sokra vitte volna a török hadseregben. Azt hiszem, gyámolította az itt levő és szűkölködő magyarokat, ez az oka, hogy nem maradt vagyona. Ha eladtam az értékpapírokat, Uraságodhoz fogom juttatni irományait, és jegyzéket küldök mindarról, amit vagyon dolgában találtam. Mindent meg fogok írni, ami Uraságodat érdekelheti! Fogadja Uram, tiszteletem nyilvánítását, teljes nagyrabecsülésemet. Konstantinápoly, 1859. március 2-án, John P. Brown. " Reé János 1859. április 13-án kiállított útlevéllel Konstantinápolyba indult sógorának hagyatéki ügyében. Lehet, hogy ez az utazás vezette őt a magyar emigrációba, ahol azután előkelő szerepet játszott. A család iratai között megvan a Lórodi Eischl Eduárd ládájának zárjára ragasz-