Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

egyszersmind elegyes ülésünkben a városi hivatalnokok jelenlétében egész teljességgel kihirdetni. Hálás érzet foglalá el mindnyájunk kebelét, megértvén Felségednek eme alkotmányában kifejtett és népei boldogítására célzó atyai hajlandóságát és királyi kegyelmét, meggyőződtünk arról, hogy hazánk és az egész birodalomnak jövője általa áldást és boldogságot nyerend, biztosítva leend általa az egyesek és közönségek joga, biztosítandja a bel- és külbékét, és a törvény őrködni fog a népeknek legkegyelmesebben engedett valóságos szabadsága fölött. Nem késünk tehát Felségednek egyúttal ránk is árasztott atyai kegyességéért legkegyelmesebb színe előtt leborulva, legalázatosabban köszönetünket kijelenteni, esdekelvén fiúi bizodalommal és jobbágyi hódolattal, hogy cs. kir. Felséged ezen üdvös és áldásteljes alkotmányának minél előbbi életbe léptetését kegyelmesen megrendelni, magyar hazánkat pedig, miután a vészes ámítások ködétől már megtisztult és népei a jobb jövendőjük biztosításának malasztja által áthatva, Felséged magas trónja előtt őszintén meghódoltak, - a nyomasztó ostromállapot alul kegyelmesen felmenteni méltóztassék. Egyébiránt életünket és vérünket feláldozva, hódoló mély tiszteletünk mellett maradunk császári Apostoli Királyi Felségednek Költ Székesfehérvárott, 1849. évi december 1-én tartatott elegyes ülésünkből legalázatosabb szolgái és örökké hív jobbágyai. Székesfehérvár kir. városnak tanácsa és választott polgársága."

26 Ez a szabadságharc utolsó fehérvári írott emléke. A kezdet nagyszerű volt, a vég szégyenteljes.