Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

zon van, mire azonnal katonaság vonult ki, és még azon éjjel behozták a püspökségbe, az ezredes lakására a megmentett Fiáthot.

2 A jegyzőkönyv adatai szerint mondottam el a letartóztatás történetét, amelyről Fiáth Ferenc is bőven megemlékezik Életem és élményeim

3 című munkájában. A városunkból Kalózig és onnan vissza Székesfehérvárra való kényszerutazás részleteit igen érdekesen írja le, habár egyes adatainak tévedését Boross Mihály helyreigazította.

4 Székesfehérvári vonatkozása miatt bennünket leginkább a Városházán való tárgyalás és a visszajövetel feljegyzései érdekelnek. A városi jegyzőkönyvekben nincs nyoma annak, hogy Fiáthot arról is kikérdezte volna a bizottság, vajon miért jött lóháton és késő este? A választ ezen állítólagos kérdésre így olvassuk Fiáth munkájában: „Lóháton jöttem azért, mert nem akartam kitenni magamat, hogy vagy a magyarok, vagy a németek kifogják valahol lovaimat; este pedig csak azon egyszerű oknál fogva, mert elfoglaltságom folytán csak délután indulhattam, s Vórösberény, mint tudni való, Fejérvárhoz hét mértföldnyire esik/' Igen érdekes, hogy Fiath a Városházán egy fiatalembert - nevét nem mondja meg, csak M. N. betűkkel jelzi - arra kért, menne el Petrichevich Horváth ezredeshez, és mondaná meg elfogatását. Esküt is vett az illetőtől „az élő Istenre és édes atyja emlékére", hogy akár teljesíti kérését, akár nem, a dolgot senkinek sem fogja elmondani. Az ismeretlen úri ember megtartotta esküjét, senkinek sem szólt róla, de nem is ment el Horváthoz, mert hazafias érzülete az emberbaráti érzületén diadalmaskodott. Ma már senki sem tudja, hogy ki volt ez a fiatalember, Fiáth Ferenc is csak annyit említ, hogy „alispánsága alatt szolgált, és őt jellemes, becsületes egyéniségnek ismerte." A Kalózról való megérkezés és az ezredessel való találkozás jelenetét is élénken írja meg Fiáth, de ezen sorai egyúttal azt a benső barátságot is igazolják, amely kettőjüket összefűzte. Fiáth Ferenc elbeszélésében tévedés is van: midőn Abára szállíttatván azt írja: „Az ezredes elfogatta az egész magistrátust azon kijelentéssel, hogyha engem vissza nem hoznak, agyonlöveti mind." A jegyzőkönyvek hiteles adatai szerint ez a nagy esemény csupán Linzer Vilmosnak egy-két órai letartóztatására zsugorodik össze, habár ő is csakhamar kiszabadult, sőt Fiáth azt állítja, hogy érte jött Kalózra. Ezt az állítást a hivatalos jegyzőkönyv dönti meg, mert ennek tanúsága szerint nem Linzer Vilmost, hanem Kolossváry Miklóst és Nicky Jánost küldöttek Fiáthért. Később Bottlik Jánost és Simli Józsefet letartóztatta ugyan Horváth, de - és ez igen szép jellemvonás maga Fiáth járt közben szabadon bocsátásukért.