Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

Jánost és Fekete Jánost emelte a kapitányi állásra. Az egyes századokat folyószámmal jelölték, ámbár a Bátorság és a Honszeretet elnevezést is alkalmazták: a 6. és a 11. nemzetőrszázadban. Nagy gondot okozott a bizottságnak a fegyverek beszerzése. E részben maga az állam tette meg az első lépést, és 1000 fegyvert küldött nemzetőreinknek, de a lakosság is fölajánlotta a nemes célra saját fegyvereit. Fölszólították azonkívül a városunkban levő három puskaművest: Bauert, Fikkertet és Limpert július 29-én, hogy csakis hatósági megrendelésre dolgozzanak, a vaskereskedőket pedig utasították, hogy kaszát ne adjanak el, mert ez is kell fegyvernek. Nemzetőreink egy része saját fegyverével látta el magát, de igen szép színben tünteti föl lakosainkat azon körülmény, hogy akik nem kerültek nemzetőri szolgálat alá, sajátjukból 157 puskát, 55 pisztolyt és 90 kardot ajánlottak föl. 1848. augusztus 18-ról egy jelentést ismerek, amelyet Székesfehérvár a miniszteri utasítás értelmében Csányi László kormánybiztoshoz küldött. Ezen jelentés adatai szerint a tizenkét századba beosztott 1800 főnyi nemzetőr közül 698 volt felszerelve csattantyús golyós puskával, 200 vadászfegyverrel, 532 szuronyos puskával, míg a többinek semmiféle fegyver nem jutott, a töltéseket pedig maga a város állította elő. Fontos az is, hogy a nemzetőrök gyakorlati kiképzését Köhler Frigyes nyugalmazott császári kapitány vállalta magára, aki később honvéd lett, és mint őrnagy küzdötte végig a szabadságharcot, hogy azután késő öregségében minden nyugdíjtól megfosztva, mint a városi takarékpénztár hivatalszolgája végezze jobb sorsra érdemes életét. A kormány nem egyszer említette dícsérőleg Székesfehérvár ellentállásának helyes szervezését, amelyben a főszerep Eischl Eduárd főjegyzőnek jutott. Később még bővebben szólunk ezen országos nevű emberünk viharos életéről, most csupán annyit errdítünk meg, hogy a mozgalmas idők minden eseményéből kivette a maga irányító részét, és lelkesedéssel teljesítette kötelmeit.

11 * Székesfehérvár nemzetőrei szeptember hónapig nem láttak ellenséget, de az ellenségnél majdnem jobban pusztító veszedelem, a kolera, egész nyáron szedte áldozatait városunkban. A járványra vonatkozó történeti adatok saját gyűjtésem eredménye gyanánt a következők. A belvárosi plébánia anyakönyve 93 kolerahalottról tesz említést, habár ennél több is lehetett, mert számos esetben a betegség nincsen az