Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEI SZÉKESFEHÉRVÁROTT 1848-1849

illető rovatban kitüntetve. Az első halott Eischl Eduárdné Vörös Jozefa 42 éves, a városi főjegyző neje volt június 6-án; ezen naptól egész június 17ig összesen 37 halálozás volt, innen kezdve augusztus 19-ig 25, midőn a járvány alábbhagyott, habár szórványosan még pusztított, és az év végéig még 31 embert döntött sírba. A Felsavároson már május 18-án megtaláljuk az első halottat, Junich Ferenc 32 éves földművest. Május és június hónapokban 111, júliusban 33, augusztusban 15, szeptemberben 19 volt a kolerahalottak száma, ezen időn túl azonban újabb eset nem fordult elő. A járvány tartama alatt tehát a plébánia területén 178 kolerahalottat temettek. A református anyakönyvekben kolerahalálozás nincsen. A városi levéltárban ezen járvány iratai hiányoznak, csakis néhány rövidre szabott határozatot találunk. Meg van említve, hogy a járvány alatt a városi orvosok 1 Ft napidíjat kaptak, a város egész területe a szükséges óvintézkedések foganatosítása és a gyógykezelés eszközlése céljából negyedekre osztatott, az iskolákat bezárták, a csendítést eltiltották, és miként 1830-ban, a halottakat vállon vinni nem engedték. Elrendelte a hatóság azt is, hogy a járvány ideje alatt a városi orvosok Kiskecskemétre naponként kimenjenek a kolerabetegek gyógykezelése és a szükséges intézkedések megtétele céljából. Kár, hogy e korszak iratait megsemmisítették, pedig orvostörténelmi szempontból sok érdekes adatot tartalmazhattak. A koleráról a főgimnázium évkönyveiben is találunk említést. Július 2-áról ezt olvassuk: A háborús körülmények és a kolera dühöngése miatt az ifjúság nyilvános vizsgálatai megkezdettek, és e nap Krizsány kanonok úr elnöklete alatt hittanból mind a hat osztályban vizsgálat tartatott. * Nemzetőreink és a hozzájuk csatlakozott önkéntesek augusztus 30án indultak ki városunkból a Dráva-vonal védelmére, amelyet a betörő horvát bán serege fenyegetett. Elindult pedig Hamvassy Emér vezetése alatt egy főhadnagy, két alhadnagy, egy orvos, két őrmester, tizenhárom tizedes, három dobos, egy zászlótartó, két ács és kétszázhetvennégy közvitéz, míg a tábori pap tisztségét a püspöki hivatal által kirendelt Pados János viselte. Útjuk első állomása Lepsény, 30-án Siófok, 31-én Szemes, szeptember 2-án egy napi pihenővel Szöllős-Györök, 3-án Öreglak és 4-én végső állomásuk Marcali volt. A város adományából 4400 vak és 15 000 éles töltés volt velük.