Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története III. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A VÁROSI POLGÁROSODÁS ÉVTIZEDEI 1800-1848

szól: „Adományozzuk a kegyes tanítórend magyar tartományának, hogy fönntarthassa magát, de csakis azon időig engedjük át, míg a rend az ifjúság nevelése és tanítása szempontjából reá várakozó kötelességeit teljesíti és olyan kikötéssel, hogy a székesfehérvári őrkanonokság birtokai a kegyes iskolák egész magyar tartományának közös jótéteményül szolgáljanak, a kezelést pedig az időnként választott rendfőnök a káptalan által kijelölt három szerzetessel együtt végezze, a jövedelmet a melléjük beosztott három tag tudtával és beleegyezésével a tartomány összes társházai között a szükséghez képest és amennyire a körülmények engedik, évenként felossza; az egész kezelésről, továbbá a jövedelmekről és azok szétosztásáról pedig a rend káptalanja, midőn ülést tart, számadást adni tartozik. Ha végül a kegyes tanítórend idők múltával kötelességét, az ifjúság oktatását és nevelését nem teljesítené, vagy bármi okból feloszlatás és eltörlés várna reá, úgy a székesfehérvári őrkanonokság javai osztatlanul és egészben királyi rendelkezésünk alá jutnak." Ferenc császár intézkedésével tehát gazdát cserélt az Anna kápolna. Sok vihart megért, átszenvedte a török uralom nyomorúságát, majd újjáfejlődésünk óta állandóan a hívők épülésére szolgált. A vallásos érzésen kívül most már kegyelet is fűződik hozzá, mint városunk legrégibb emlékéhez. 1808-ban áldozott a város először nagyobb összeggel a magyar kultúra céljaira. A Nemzeti Múzeumnak 1000 forint segélyt küldött,

14 és ezzel a szép tettével, mely annak a kornak még mindig németes iránya mellett valóban a hazafias érzület felébredéséről tanúskodik, a sok adakozó között Székesfehérvár nemes gondolkodását is megörökítette. Ugyanazon évben Boros Imre és Vass Pál képviselték Székesfehérvárt Mária Ludovika királyné koronázásán. A levéltár egyik aktája szerint arany, ezüst és bronzérmet is hoztak a városnak.

15 1808-ból feliratos kövünk is maradt a régi Lindermann (ma Németh) ház kapuja fölött.

16 A vörös márvány vésésén ez áll: „Anno quo desistere hoc loco moenia Albensia" (azon évben épült, mikor e helyen a székesfehérvári várfalak megszűntek). A kronosztikon 1808 évszámot ad, ez volt a bástyafal végleges lebontásának és a ház építésének esztendeje. A bástyafalról elmondottam már a tudnivalókat a Rákóczi kor történeténél. Az országgyűlés a királynénak 500 ezer forintot ajánlott föl koronázási ajándék címén. Ebből az összegből Székesfehérvárra 1360 Ft 30 krajcár esett. A város lojális érzéssel ki is fizette ezt az összeget.

17 Ebből az évből egy inszurgens zászlónk maradt, amelyet ez idő szerint a Fejérmegyei és Székesfehérvári Múzeum Egyesület őriz gyűj-