Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VI. Mária Terézia kora Székesfehérvárott 1740-1780

nyolcadik pontja így szól: „Értette a purgerség, hogy a borbélyokat és a fürdőst az orvosiastul Doctor Uram eltiltotta. A purgerség pedig bizonyára magát az Doctorhoz egyedül megkötni nem hagyja, henem kinek kihez vagyon hajlandósága, aztot veszi maga orvosának."

27 Ezen idők árairól, béreiről tanúskodik egy limitációs levél, mely szerint 1750-ben egy font borjúhús 7, sertéshús 6, egy negyed bárány 8, egy marhanyelv 8, két bornyúláb 5, egy font pacal 2 ", egy bárányfej 2 krajcárba került.

28 A mezei munkások közül pedig az aratók 20, a gyűjtők 10, a gyerekek 6, a kaszálók 15 és a kévekötők 20 krajcár napszámot és élelmezést kaptak.

29 A sörgyárat, mely ezen időben, sőt korábban is igen virágzó volt, 700 Ft-ért adta bérbe a város Hirtlinger Konrád serfőzőnek,

30 a Palotai külvárosban lévő, Arany Koronához címzett vendéglőért pedig Landberger Lőrinc 260 forint árendát fizetett.

31 A puskaporos tornyot (amelynek nyomai a Szedreskerti temetőn túl még a múlt század hetvenes éveiben is megvoltak,) mindenféle ócska limlommal együtt 254 Ft 12 krajcárért vette a város a kincstártól. Ebben az időben a városnak egy névtelen följelentője is volt, aki Anonymusnak írván magát, a királyi kamaránál a városi tanácsot és az újra megválasztott bírót, Viczenty Ferencet

33 a közvagyon hűtlen kezeléséről, hamis számadásokról, az önérdek kielégítéséről vádolta meg. A királyi kamara báró Vajay Lászlót küldötte ki vizsgálóbiztosnak, elrendelvén a közigazgatás minden ágának alapos és beható megvizsgálását, mégpedig évekre visszamenőleg. A Sághy György jegyző által írt és báró Vajay László által hitelesített jegyzőkönyv megdöbbentő adatokat tartalmaz, amelyek az egész tanács, de különösen Nagy János és Viczenty Ferenc működését furcsa színben tüntetik fel.

34 A gazdasági ügyek körül a legnagyobb mulasztást a számadásoknál találta a bizottság. Senki nem ellenőrizte a város kiadásait, évről-évre mellőzte a tanács az átvilágítást, és a be nem folyt összegek minden sürgetés nélkül maradtak. A bizottság megállapította, hogy 2635 Ft 67 krajcár olyan követelése maradt a városnak, amely elévült. Ilyen összeggel károsította a közvagyont a tanács felületessége. A királyi kamara a vizsgálat adatai alapján úgy intézkedett, hogy Viczenty Ferenc az egész öszszeget sajátjából tartozik megfizetni, a tanács minden egyes tagjának fizetéséből pedig negyedévi'részlet büntetés címén levonandó, mert a mulasztások miatt be nem hajtható összeget a tanács a vizsgálat előtt egyszerűen törölte.

35 Hosszú időig tartott a vizsgálat, amely Nagy János volt főbírónak (ebben az időben tanácsosnak) üzelmeit világította meg. Nagy János a főbírói