Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
VI. Mária Terézia kora Székesfehérvárott 1740-1780
állás tekintélyével visszaélt, a jogokat saját hasznára gyümölcsöztette. A vizsgálati jegyzőkönyv és a tanúvallomások szerint 36 megzsarolta a hozzá forduló lakosságot, ügyüket csak pénzért intézte el, de a konyhára küldött ajándékok, ételneműek, ruhák, szövetek is közrejátszottak az ügyek elintézésénél. Úgy látszik, felesége volt a közvetítő, a sok tanúvallomás legalább majdnem egybehangzóan mondja, hogy a jogkereső vagy panaszos fél először a főbírónéhoz ment, aki azután megígérte, hogy férjénél majd elintézi a dolgot. Kronacker Ferenc például jegyzőkönyvben azt vallotta a vizsgálóbiztos előtt, hogy ügyes-bajos dolgának elintézése végett félmázsa lent vitt az asszonynak, aki így szólt: „Semmit se búsuljon Kend, meglesz a dolga, mert amit az Úr akar, annak meg köll lenni." A tanúvallomások 37 bizony több ilyen dolgot tartalmaznak Nagy Jánosról. A hosszú ideig tartó nyomozás után, 1754. június 7-én jött meg a királyi kamara ítélete. 38 Nagy János a következő székesfehérvári lakosoktól fogadott el ajándékot: Széppan Istvánné, Kochel Fülöp, Palkovics István, Laufenauer János, Pettyovszky János, Hajnáczky Katalin, Petrecz György, Rökk Lipót, Arnold Erzsébet, Kirchh über Péter, Stihics Márk, Radványi János, Szabó György, Appild Vencel, Hübner Katalin, Kronacker Ferenc, Szabó András, Bukóczi Mihály, Hell Ferenc, Liminger János, az összeg pedig 73 darab arany és 568 Ft 38 krajcár volt. Nagy János a város napszámosaival kaszáltatta le tizennyolc boglya szénáját, 54 forint értékben. Ezt a sok megvesztegetést a bizottság konstatálta, Nagy János is beismerte, az ítélet mégis úgy szólt, hogy a jogtalanul kapott pénz visszatérítésével a további büntetésre nincsen szükség, mert miként az ítélet mondja, reményleni lehet, hogy megjavul, és tanácsosi állásában nem fog több hibát elkövetni. 1751-ben Kis-Máriacellbe, jobban mondva Celldömölkre zarándokoltak őseink, hogy értékes kelyhet ajánljanak föl a kegyhelynek. A celldömölki apátság kincsei között most is megvan, a szombathelyi kiállításon látható volt ez az aranyozott, díszes kiállítású kehely, amelynek vésése így szól: „Ex voto Liberae Regieque Urbis Albaregalensis Virgini Reginaeque Dömölkiensi". (Magyarul: Székesfehérvár szabad királyi város fogadalmából a dömölki szűznek és királynénak.) A latin nyelvű szöveg betűi kronosztikonban 1750 évszámot adnak. Az 1750. március 3-i bejegyzés a jegyzőkönyvben a következő: „Egyhangúlag határozattá lett, hogy az isteni szent fölség kiengesztelése céljából és a sáskaveszedelem elhárítására már előzőleg elhatározott máriadömölki processziót a jövő évi húsvétkor tartjuk meg fényes ünnepséggel."