Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

V. Székesfehérvár és III. Károly 1711-1740

Nagyon jellemző a magyar nyelven írt ügyészi indítvány, amely bebizonyítani iparkodik a boszorkányság vádját, intézkedő részében pedig ezt mondja: „A personaliter adstans három vádlott ebbéli gonosz és istentelen cselekedetéért és boszorkányságért iuxta leges patrias magának ugyan megérdemlett büntetésére, másoknak pedig rettentő példájokra tűzre ítéltessék és megégettessék, úgy mindazonáltal, hogy előbb másrendbéli gonosz cselekedetének és elkövetett boszorkányságainak megvallására, úgyszintén több hasonló társainak kinyilatkoztatására megcsigáztassék." Dicséretére válik Fejér vármegyében, hogy az 1723. január 8-án tartott törvényszék, amelynek elnöke Meszleny János alispán volt, meghozta fölmentő ítéletét, és így nem kell pirulnunk azért, hogy városunkban is égettek valamikor boszorkányt. Ez volt Fejér vármegyének a boszorkánypöre Székesfehérvárott. 1724. november 6-a nevezetes dátum Székesfehérvár kulturális történetében. Ekkor nyitották meg ünnepélyes Veni sanctevel és az egész intelligencia jelenlétében a jezsuiták a gimnáziumot. A jezsuita napló egyébiránt azt is megemlíti, hogy húsz évig szünetelt az iskola, mert nem tudták miből fönntartani. Megdicséri a város hatóságát is, mert a város adott telket a gimnáziumnak, és a tanárok fizetéséhez 75 forinttal járult. A város élén ebben a korban - sőt még később is - iparosok és kereskedők állottak, ezek viselték írástudó minőségükben a közhivatalokat.Talán legnagyobb tekintélynek örvendett közöttük Peyerl Lőrinc, aki rövid megszakítással majdnem huszonhat évig volt főbíró. Megérdemelte tehát halálakor, 1726-ban a jegyzőkönyv ékes németségű elismerését. 1727-ből egy összeírási lajstromot ismerek, amely szerint a Belvárosban 135, a Palotai külvárosban 201, a Budai külvárosban 142 ház volt. A lakosok között sok az iparos, de a sok német nevű ember mellett a polgárok sorában néhány magyar család ősét is megtalálhatjuk. A háztulajdonosok sorában gróf Esterházy Ferenc főispánt, Daróczy Ferenc Tolna megyei alispánt, Ányos Györgyöt, gróf Zichy Imréi, és Borbély Zsigmondot külön megemlítem, ez utóbbit azért, mert polgári sebész volt, és így a székesfehérvári orvosi kar ősének tekinthető.

9 1727-ben foglalkozott először a város kaszárnyaépítéssel komolyan, amely azután még a tizenkilencedik század utolsó negyedében is annyi gond forrása lőn, hogy ez a sok gond azután a huszadik században is megmaradjon. A város hajlandó

10 kaszárnyát építeni, de négy pontot köt ki a kaszárnyaépítés föltételéül. Kívánja nevezetesen azt, hogy többé ne