Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

Hogy a freskókat ki festette, nem tudjuk. A főoltár képe Fischer Vince nevü festőtől való, akinek ezért a képért a város, miként a levéltárban olvastam, 1200 forintot fizetett. A négy mellékoltár képei jóval gyengébbek, művészi vonás nem sok van rajtuk. Nézzünk fel a toronyba is, hol a mai generáció bizony nagyon sokszor megfordult gyermekkorában, hogy harangozzon, vagy pedig verébfészket szedjen. Talán negyven éve már, hogy először néztem meg a harangokat, amelyeknek felírása megvan jegyzeteim között. Ezeket a jegyzeteket használom föl a harangok leírásánál, és egyúttal a canonica visitatio tévedését is helyreigazítom, újabb helyszíni vizsgálat alapján. Az 1300 fontos harangon ezt a felírást említi a canonica visitatio: „Höstes pello, fugo tempestates, cano laudes, laudo Deum, populum et clerum convoco, fures offugo, dispersos colligo et excito segnes. Josephus Steinstock Goss mich in Ofen 1732. Petrus Franciscus Viczenti iudex, Casperus Braun Camerarius." (Magyarul: Elűzöm az ellenséget, szétoszlatom a vihart, imát zengek, dicsérem Istent, a népet és a papságot összehívom, a tolvajokat megszalasztom, egybegyűjtöm a szétszórtakat, buzdítom a resteket. Steinstock József öntött engem Budán 1732ben. Viczenty Péter Ferenc főbíró, Braun Gáspár kamarás.) A szöveg Szűz Mária, Szent Flórián és Szent Sebestyén alakját övezi. Mindjárt megemlítem, hogy ezt a harangot sem negyven évvel ezelőtt, sem pedig 1917-ben nem találtam a helyszínen, mert később átöntötték. Nagyon üdvös volt ez az átformálás, legalább a harang is kapott olyan felírást, amely messzeségbe veszett idők történeteiről beszél. Mai alakjában ezt a felírást olvastam le a harang testéről: „MCXCV. Vivere Bela dedit. MDXLV sed sum per Bella sepulta MDCCXXV. Erata sub Carolo. MDCCCXXXI cholera grassante Refusa. MDCCCXLV post novos fata iterum Fernando rege revixi." (Magyarul: 1195-ben Béla adta életemet, de 1545-ben a háború sírba vitt. 1725-ben Károly alatt kiástak, 1831ben a kolera dühöngésekor újraöntöttek, és 1845-ben annyi baj után, Ferdinánd király alatt új életre keltem.) Mennyi és milyen értékes történelmi adatot foglal magában ez a pár sor felírás! Csak még az hiányzik róla, hogy mikor III. Károly korában előkerült a föld alól, eredeti fölírása csupán ez volt: „Ambrus Sebastianus Praeceptor Alb. 1380." {Dalmata Ambrus Sebestyén mester 1380.) Ezt a harangot a régi jezsuita kertben találták, azon a helyen, ahol most a Lőrince féle kiszögellő ház áll, történeti fölírását pedig a régi írások őrizték meg. A második harangról ezt jegyezte föl a canonica visitatio: „Honoribus S. Emerici Ducis Hungáriáé Capit. Cath. Eccl. Albaregal, dedicavit 1792. Custode et Can. Josepho Wlasits Abbate S. Jacobi de Danubio, Goss