Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

Ferenc, Panics Pál, Krismanics Mihály, Diuncsek Ferenc, Laitenecker Mihály, Hoffmann Tamás, Dalmata József, Kreskay János, Szabó Ferenc, Ibellacker Jakab urak, Khorherr Kristóf, jegyző úr, Redei (Xav.) Ferenc adószedő és templompénztárnok úr, Stipsics János népszószóló és templomépítési felügyelő úr, Fekete István, Schnell János, Rádollyay János, Pertzl István, Hell Ferenc, Ámon Jakab Fülöp, Bregovics Imre, Peleskey Ferenc, Kranacker Ferenc, Grabner Márton urak idejében a Szent Háromság, Szűz Mária és Szent István első magyar király tiszteletére építették, jámbor érzülettel ezt a templomot Székesfehérvár tanácsa és közönsége." Az oklevélben szereplők közül Stocker Ignácot említjük először. A jezsuiták székesfehérvári házának főnöke, egyúttal plébános volt, aki kétségkívül hosszabb ideig működött nálunk. Abból következtetem állításomat, hogy 1749-ben találjuk először a jezsuita gimnázium igazgatói állásában, és ő írta alá azt az oklevelet is, mely a mai ciszterci templom alapkövében van. Hogy 1759 után itt volt-e még Székesfehérvárott, eldönteni nem tudom. A két Khorherrt és Nagy Jánost már a ciszterci templom történeténél megismertük. Vicén ti Péter János, úgyszintén Pertzl István híres kereskedő család ivadékai voltak, és az utóbbi 1746-ban nyitotta meg üzletét. Kreskay János régi nemes családból származott, akinek szolgálata a vármegyénél kezdődött. A tisztikarban 1738 és 1751 évről esküdtnek találjuk, később a városnál főbíró lett, sőt 1765-ben a pozsonyi országgyűlésre is felküldötték követnek. Ibellacker Jakab nagy kiterjedésű kereskedést folytatott. 1752. február 8-án az olvasható róla a levéltár jegyzőkönyvében, hogy a csizmadia céh panaszt emelt ellene, mert csizmát és cipőt árult, holott ehhez nem volt jogosítványa. Nem csodálhatjuk ezt a följelentést, hiszen a céhrendszer vasszigorral őrködött a kereskedő és az iparos jogkörén, kölcsönös féltékenykedése pedig nem egy panaszt hozott az illetékes fórum elé. Stipsics Jánost az oklevél népszószólónak említi, a jegyzőkönyvekben pedig sok éven keresztül megtaláltam Vormunder elnevezéssel, ahogyan akkor jelezték hivatalát. Meghalt 1775. március 21-én. Braun Gáspár kamarás és építési felügyelő volt, 1775-ben viszont a helyettes főbíró tisztségét viselte. Rádollyay Jánost az oklevél kiállításának idejéből nem ismerem, de 1708 és 1770 évben nagyon is jellemző dolgot találtam róla a tanácsi jegyzőkönyvek lapjain. Úgy látszik, jól értette a korteskedést, és meg nem engedett eszközökkel is dolgozott, hogy a tisztújításoknál előre vigye