Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711
A kuruc időkben messze földről is menekült a nép városunk falai közé. Elhagyta földesurát, beszüntette a jobbágyság súlyos teendőit, és a székesfehérvári labanc őrség szolgálatába állott. A császári katonaság szívesen fogadta őket, hiszen embererőre volt szüksége. A kuruc háború elmúlásával ezeket a jobbágyokat ismét visszaadta gazdáiknak. A levéltárban megvan az a jegyzék, amely szerint a nádor, gróf Zichy Imre, a hercegprímás, gróf Erdélyi Sándor, Hochburg János, a Széchenyiek, a győri püspök, a győri káptalan, gróf Styrum-Limburg, Balogh István, Tallián Pál, Benkő Miklós, a jezsuiták, a pálosok és gróf Harrach jobbágyai voltak a hozzánk menekülők. A névsor, amelynek historikus jelentősége van, a következő: Hegedűs Tamás, Kiss István, Nagy István, Sós György, Horváth János, Szentes János, Molnár János, Rajsz János, Juris István, Fira linger Mihály, Fehér György, Nemes Péter, Horváth Miklós, Balogh György, Szabó Mihály, Szabó András, Horváth Pál, Mikó György, Hertel Bertalan, Böhmer Adám, Molnár Péter, Horváth Balázs, Gyelecsics Adám, Kirádi István, Kovács Jakab, Balogh István, Vogl Mátyás, Paszta János, Budai György, Szakái Mihály, Enyedi István, Tóth János, Horváth Miklós, Pap János, Kolonics János, Lencsés István, Tarján Mihály, Niedermajer Mátyás, Niedermajer Péter, Meri János, Balogh István, Khaut János, Tóth Mihály, Simon András, Mollner Tamás. 74
