Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VI. Mária Terézia kora Székesfehérvárott 1740-1780

A körmenet - amelyben Székesfehérvár részt vett - országos jellegű volt, hiszen az előidéző ok, a sáskajárás is az egész országot sújtotta. Talán nem lesz érdektelen megemlíteni, hogy ez a sáskajárás tulajdonképp 1747-ben és 1748-ban volt, amikor is az óriási, igazán a napot elsötétítő raj Moldva és Oláhország felől tört be hazánkba. Erről az országos, sőt európai csapásról egy egykorú könyvben rémséges dolgokat olvashatunk. Megemlíti, hogy a sáskaraj átvonulása egyik helyről a másikra négy óráig tartott, óriási számáról pedig - bár túlzottan - azon kijelentéssel kíván tájékoztatni, hogy 1748. augusztus 8-án Nógrád vármegye egyik községét négy mérföldnyi területen vették körül a sáskák, mégpedig oly nagy tömegben, hogy a lovas katona sem tudott keresztül hatolni rajta. Visszatérve a celldömölki processzióra, meg kell említenünk, hogy az a Felsővárosból indult ki; a németek és a magyarok külön indultak. Ez a szokás azután évekig fönnmaradt. A Felsőváros lakói majdnem minden esztendőben felkeresték a híres búcsújáró helyet. 1779-ben találjuk nyomát annak, hogy a belvárosi plébánia hívői is rendeztek proceszsziót, amely azonban nemsokára végleg megszűnt, mert József császár tiltó rendelettel állotta útját a vallásosság ilyen megnyilatkozásának. A sáskajárás emlékét egyébiránt szobor és a hozzá fűződő kegyelet is megörökíti városunkban. A szobor ott áll, minden fölírás nélkül a budai sorompónál. Hogy ki állította ezt a Mária-szobrot, nem tudjuk, azonban a jezsuiták naplójában már 1730-ról találtam azt a följegyzést, hogy körmenetben vonult ki a szoborhoz a lakosság. Azóta is állandóan megmaradt ez a szokás, habár a tizennyolcadik század utolsó éveiben a viszszaesés jeleit mutatta. 1795. május l-jén ezt olvassuk a városi jegyzőkönyvben: „A boldogságos szűz Budai úti szobrához a sáskák pusztítása miatt rendezett processzió hanyatlásnak indult. Ez okból, hogy ezen körmenet rendezésére a plébános urakat felhívják, Say József jegyző úr kiküldetik."

39 1757-ben kapta Székesfehérvár Bertalan napi vásár tarthatásának jogát Mária Teréziától. Az engedélyező latin nyelvű okirat 1757. június 13án kelt, és magyar fordítása így szól: „Székesfehérvár okos, előrelátó bírája, tanácsa, községe kérvényét kegyelmünk folytán helyesnek és megengedhetőnek ítéljük, tudniillik azt, hogy a kebelökben eddig tartatni szokott évenkénti négy szabad vásáron kívül még egy ötödiket is tarthassanak ezentúl Szent Bertalan napján, barompiaccal együtt mindazon jogokkal és kiváltságokkal, melyekkel a szabad vásárok más szabad királyi városokban is tartatnak. Miért is mindnyájatokat, s egyenkint, kereskedők, kalmárok, vándor szatócsok s más ilyen emberek biz-