Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VI. Mária Terézia kora Székesfehérvárott 1740-1780

tosítunk ezek szerint és Ígérjük, hogy amíg említett Székesfehérvár városunkban előbb nevezett ötödik vásár s barompiac tartatik, mindnyájan mindennemű áruitokkal és javaitokkal bátran, biztonságban, személy és vagyonveszélyeztetés nélkül jöhettek, s bevégezve ott a kereskedést, ismert saját lakóhelyetekre vagy bárhova távozhattok, - mindig a mi védelmünk alatt." Ne gondoljuk azonban, hogy az engedély megnyerése simán ment volna. A 23 Ft díjon kívül a királyi kamara visszamenőleg is megkövetelte a többi négy vásár után az engedélydíjat, mert a város ezekről még nem adózott. A város a 23 forinton felül ekkor még 377 forintot volt köteles fizetni.

40 1759-ből csereszerződést ismerek, melyet a város kötött báró Dolberg Gellért Vilmos augsburgi nagypréposttal, aki egyúttal székesfehérvári őrkanonok is. Ez a kusztodiátus, amely az Anna kápolnát kezelte. A csereszerződés annyiból fontos, hogy a mai székesegyház környékére vonatkozik, és egyúttal a szomszédos házakra némi világot vet.

41 Az őrkanonok 160 négyszögöl földet cserélt el, amelyet nyugaton az akkori Jakab egyház, keletről Schwarcz János György háza, délről Krismanovics Mihály háza, északon pedig a város egy kis házikója határolt. A földterületért ugyancsak 160 négyszögölet kapott, amelynek határai: nyugaton az Anna kápolnától az utcáig húzódtak, és amelyet északról a Városháza határolt. 1760. április 8-án 15 ezer forint kölcsönt vett föl a város Fiáth Zsófiától, Daróczy Ferenc özvegyétől. A kötelezvény

42 szerint a kölcsönre azért volt szükség, hogy a királyné a háború költségeit fedezni tudja. Úgy látszik, ez a pénz nem volt elég, mert 1761. május 4-én megint találunk egy Carta biancát, amely 10 000 forint fölvételéről tanúskodik.^Sőt, ott van a levéltár írásai között Mária Teréziának 1763. november 14-én kelt kötelezvénye, amely szerint 12 000 forintot vett kölcsön a várostól.

44 Ugyanezen évben szabta meg Mária Terézia a tisztikar fizetésének nagyságát, mégpedig úgy, hogy a főbíró 500, a tanácsos 300, a főjegyző 500, a kamarás 200, és a népszószóló 80 forint fizetést kapott.

45 A tisztújítást az előző évek szokásaihoz képest ekkor is megtartották, de az ősi szokást, mely szerint a városi pénzen tizenegy akó bort vettek - minden restauráció alkalmával -, a királyi kamara betiltotta. A város azonban nem engedte el régi jussát, úgy látszik, a polgárok inni akartak! Sok huzavona után megjött az engedély, mely a régi állapotot viszaállította.

46 Az 1764. évben tartott pozsonyi országgyűlésre Székesfehérvár nyolc pontban terjesztette elő sérelmeit, amelyeket azután az ország ren-