Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

V. Székesfehérvár és III. Károly 1711-1740

azért is ide iktatom, mert Székesfehérvárott készült, de hogy melyik jezsuita tanár írta, ma már eldönteni nem tudjuk. A legszebb sorok ezt mondják: „Cantatum satis est, Cornes Illustrissime!, coelum Rectorem nostri Te iubet esse chori. Credimus, ipsa Dei Genitrix Te praefecit Albae, Credimus et totós nos iubet esse Tuos. Nec Tibi in parvo cessurum veris honori Ectypa quod Stephani seacula Regis agat. Hoc régnante fuit Mariana Urbs Alba vocata, Te Rectore redit nobilis ille color." Magyar prózában: Eleget énekeltünk, Méltóságos Gróf!, az ég rendelt Téged társulatunk rektorává. Hisszük, hogy maga az Isten anyja szólított Téged Székesfehérvár élére, hisszük, ő rendelte azt is, hogy egészen tiéd legyünk. Ne félj, hogy csekély díszedre váljék az, amit István király fényes korszaka eredményezett. Az ő uralkodása alatt Mária városának nevezték Székesfehérvárt, a Te rektorságod idejében vissza fog térni ez a nemes dicsőség. 1736-ban fejezte ki először Székesfehérvár katolikus közönsége azt a mélységes hódolást, mely a bodajki kegyhely iránt élt lelkében. Őseitől szállott reá hagyomány gyanánt az a szokás, hogy Bodajkot körmenetben keresi föl, hiszen 1697-ben is ott volt 900 ájtatos polgár, midőn a bodajki templomot fölszentelték. De 1736-ban történt először, hogy városunk ősi vallásossága a bodajki templom iránt rótta le anyagiakban érzését, amidőn két szobrot ajándékozott a templomnak. A két szobor közül az egyik Szűz Máriát, a másik Szent Jánost ábrázolja, és vésésük - az első szobron - a következő: „Has, si scire cupis, sacras quis posuit aras, Consule non moestam Matrem, sed cerne Joannem." - Ha tudni akarod, ki állította ezt az oltárt, ne kérdezd a bánatos szüzet, hanem nézz Szent Jánosra. A másik szobron ez olvasható: S.P.Q.A. (vagyis Senatus populusque Albensis), magyarul: a székesfehérvári tanács és polgárság. Az 1739-ik esztendő ismét veszedelmet hozott Székesfehérvárra, a harminc év előtt mutatkozott pestis megkezdette pusztítását. Első nyomai már 1737-ben mutatkoztak és pedig Erdély földjén, miként Czegei Vass Lászlónak egykorú följegyzése említi: „Az év vége felé kezdetett hallani, hogy Brassó és Medgyes körül s Szeben táján is pestis kezdetődött volna." Ugyanezt olvassuk egy másik följegyzésben is: Törökor-