Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711

Ne gondoljuk azonban, hogy Székesfehérvárnak minden lakója kivétel nélkül labanc volt; akadtak kuruc érzelműek is, csakhogy a katonai hatalom elfojtotta lelkük megnyilatkozását. Igen érdekesen világítja meg állításunkat egy akta,

41 amely épp 1707-ben keletkezett, és arról szól, hogy a hatóság megbízása folytán Heindl Tádé kőműves és Penfer Miklós ács megbecsülték a kurucokhoz pártolt lakosok házait. A német szövegű jelentés 53 polgár elhagyott házát 2672 forintra becsüli, két ház értékeiről azonban nem szól, mert a hatóság ezt a két házat nem foglalta le. Legbecsesebb számunkra a kurucokhoz pártolt lakók névsora, amely tiszteletet érdemel mindnyájunk részéről. Az április 15-én kiállított jelentés szerint Horváth János, Újfalussy János mészáros, Acs Gyurkó, Szabó Mihály földműves, Komám Mihály, Szöllősy János, Farkas kovács, Szabó Péter, Szűcs Samu, Morbony csizmadia, Szíjártó István, Kovács Pál, Ujváry Ferenc harmincados tisztviselő, Varga Balázs, Szabó Balázsné, Csonka Pál, Csiszár, Fekete György, Csizmadia György, Antonin, és a külvárosból: Csizmazia András, Jess nyereggyártó, Lendvai Szabó János, Szabó Bogács Rombhoty János, Tóth György, Varga János szűcs, Würkaj János, Görbe lakatos, Hideg Mihály, Csizmazia István, Szabó Jakab, Kovács István, Szűcs Gergely, Nagy Máté, Csobánczy csizmadia, Varga Gergely, Foki János szűcs, Tobak Mihály és öreg Tóth János voltak Székesfehérvár hivatalosan konstatált kurucai. Székesfehérvár hatósága és a lakosság nagy része azonban megőrizte labanc hűségét. Igazolja ezt a bizonyságlevél is, amelyet 1707. február 10-én adott ki gróf Nádasdy Ferenc labancgenerális. Ez az írás magasztalással emlegeti Székesfehérvár érdemeit, melyek az ostrom idejéből és az azt követő napokból fűződnek labanc hűségéhez.

42 A német nyelvű levél megemlíti, hogy Székesfehérvár lakossága a császári katonaságnak nagy szolgálatot tett, mert az állandó őrségből, a védelem munkájából alaposan kivette a részét. Azonkívül készséggel nyújtott segítést a sáncok ásásában, a vár megerősítésében, a sok robotmunka mellett gyalog és lovas napszámról bőségesen gondoskodott. Ellátta a vár katonaságát élelemmel, 1705. szeptember 20-tól egész 1706. július végéig lakást, fűtést, világítást, élelmicikket adott, mégpedig potom pénzen, a lakosok önként és ingyen hordták a gabonát az élésraktárba, sőt sok mázsa lisztet adtak sajátjukból és ellenérték nélkül. Ez az áldozatkészség, mondja Nádasdy, annál dicsérendőbb, mert a lakosság maga is szegény volt, hiszen a kurucok majdnem állandóan körülzárva tartották a várost, a nép pedig épp ezért földjeit sem tudta művelni, jövedelmének fő forrását, a szüretelést ellenben pénzért kellett megváltania. A levél így vég-