Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711

ződik: „A sok és állandóan tanúsítottt hűség miatt a legmelegebben ajánlom O Felségének Székesfehérvár derék, de szerény lakosságát." 1708-ról már igen szűkszavú a jezsuiták naplója. Egyedül azt a törté­neti tényt említik 1708. január 10-én, hogy Bruckenthal esztergomi pa­rancsnok 600 emberrel városunkba jött, mégpedig azért, hogy az őrséget lőszerrel és élelemmel ellássa. Hozott magával igen sok puskaport, két ágyút és 800 mérce lisztet, majd küldetését elvégezvén, másnap Esz­tergomba indult. Említi még a napló azt is, hogy március 25-én a város őrsége Pátka felé ment, hol az alvó kurucokra rohanván, a faluból min­dent elvittek magukkal, amihez csak hozzájuthattak. A zsákmány között két kuruc zászló és 112 ló is volt. Szekeres István ezredes 1707. év végén eltávozott Székesfehérvár környékéről de 1708 tavaszán visszatért, és mindvégig pontosan teljesí­tette a föladatot: ez Székesfehérvár körülzárása és ellenőrzése volt. Szi­gorúságáról leginkább tanúskodhat az a levél, 43 amelyet Székesfehérvár polgáraihoz Pátkáról írt 1708. április 5-én. A levél a következő: „Illendő dolgokban szolgálok Kegyelmeteknek! Szintén ezen órában veszem Secretarius Kenessey István úrnak leve­lét, melyből értem Kegyelmetek deputátusainak Méltóságos Fő Gene­rális, Esterházy Antal úr ő excellenciájához Devecserbe menendő szán­dékát. Mivel pedig én tartom ezen bloquadok comendóját, szükségkép­pen kívánom deputatus uraimnak nálam való bejelentését, s passusom mellett való oda menetelüket, mert ha valami oly véletlen casus történik Ő Kegyelmeik közül valamelyiken, senkinek ne tulajdonítsa, hanem ki­ki magának, különben meg nem engedem, hogy hírem nélkül akárki is ki s be járhasson, habár a Méltóságos Generálistul légyen is passzusa Kegyelmeteknek, mindazonáltal nékem köll tudnom, melynél Kegyel­metek maga sem kívánhat maga bátorságára egyebet. In reliquo marad­ván illendő dolgokban szolgáló kész jóakarója Szekeres István. * A levéltár többi aktái hosszú tárgyalásokról beszélnek, amelyeket a város nemcsak előzőleg, de 1708-ban is folytatott Szekeres Istvánnal. Ezek a tárgyalások állandóan a szüretelésre vonatkoztak, hiszen Székes­fehérvárnak ez volt akkor legfőbb jövedelmi forrása. Lássunk most már hivatalos formában egy engedély okiratot is, amint azt Szekeres István kiállíttatta: 44 „Nemes Székesfehérvári szabad királyi Város, szőlőhegyének és szüretjének végbe vitele iránt, bizonyos okokat állítván és az iránt pro­tectionális levelet kíván. Mely méltó kívánságának eleget akarván ten­nem, én alább megírt, a Méltóságos Bottyán János Generális uram ő nagysága nevében és személyében elsőbben is assecuralom ő Kegyel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom