Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A Rákóczi kor eseményei Székesfehérvárott 1703-1711
PerkátaX, Pázmándot, Bőrgóndöt, Kisfaludot, Sárosdot, Szolgaegyházát megvette, mégpedig potom 8400 rajnai forinton. A sok levél és parancs, melyet ez a vad és kegyetlen, önérdeket hajszoló katona küldözött, megtalálható a megyei levéltárban, és mindegyikből a legnagyobb gyűlölelet, a féktelen gőg hangján említi a szegény kurucokat. Egyik levelét 16 külön megemlítem, mert az április 8-i képzelt diadalára is hivatkozik. Elmondja, hogy Székesfehérvár után Károlyit a Dunán, Bercsényit a Vágón átszorította, és Forgách Simont is megverte. Ezért elrendeli, hogy Fejér vármegye lakosai, kik a lázadókkal tartottak, haladéktalanul térjenek át a dunántúli császári hadsereghez, a jobbágyok haza küldendők, akik azonban továbbra is ellenállnak a császári tekintélynek, azokat tűzzelvassal, ha kell, a végkiirtásig is üldözzék. Az 1704. év történetéből megemlítem még azon töredékes adatokat, melyek a jezsuiták naplójában Fejér vármegyére vonatkoznak. Abban a zivataros korban a vagyonbiztosság nagyon is gyenge lábon állott mindenütt. Egyszer a kuruc, máskor a labanc vitt el mindent, amit csak ért, és a szánandó áldozat mindenkor az amúgy is szegény lakosság volt. A portyázás, a harácsolás ezen idejében aki jobban győzte, annak tarisznyája is jobban megtelt. Érdekesek ezen viszonyokra vonatkozólag a naplónak április és május hóról való följegyzései. Szent-Ágotáról, a jezsuiták birtokáról, április 14-én a rác katonaság 23 szarvasmarhát és 200 egyéb állatot hajtott el. Ezek között volt Takács András 180 juha, amelyet megőrzés céljából bízott a szentágotai birtok védelmére. Nagyon természetes, hogy mindenfelé keresték az elrablott állatokat, de az erdőkbe nem nyomulhattak be, mert a rácok mindekit agyonvertek, aki keresni akarta. A jezsuiták ekkor a városunkban tartózkodó Heister generálishoz fordultak panaszszal, aki erélyesen nyomoztatott ugyan, de alig egy-két darabot tudott visszaszerezni. A budai parancsnok, akitől szintén védelmet kértek a rablók garázdálkodásai ellen, április 26-án értesítette azután a jezsuitákat, hogy Budára egy nagy csorda marhát hajtott be a katonaság, és fölhívta őket, hogy a kiválogatás végett pásztorokat küldjenek. El is indultak ezek, azonban a rácok üldözései miatt csakhamar vissza kellett térniök. A rácok egyébiránt április 20-án városunkból igen sok juhot hajtottak el, de egy részét a labanc őrség visszavette tőlük. A csapás, mellyel ez a rác had sújtotta városunkat, nem volt elég, mert két nap múlva horvát katonaság jött, s pusztítás dolgában még a rácokon is túltett. A lakosok kétségbeestek, mert a két zsoldos had mindenükből kifosztotta őket. Még alig heverte ki a város ezt a kétszeres zsákmányolást, midőn május 4-én fordult a kocka, és most a kurucok