Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

XI. A 18. század költői Székesfehérvárott

Máyer Józsefnek egy episztolát írt Virág, és ebben saját betegségének elmondása után az egészség drága kincsét fejtegeti. Ez a Máyer József felsővárosi plébános, 1828 óta pedig székesegyházi kanonok volt, aki egyházi beszédeinek, a homiliáknak kiadásával ritka tehetségű és nagy tudományú egyházi szónok gyanánt ismeretes az irodalomban. A legszebb, magasztaló bírálatot Kölcsey mondotta róla, aki Szemeréhez így írt: „Én olvastam Máyérnek váli beszédét, s ismét olvastam azt egy érdemes egyházi előtt azok közül, kik a Calvin tanításait követik, s mi mind a ketten elbájoltattunk azon nemes popularitású nyelv, azon szép könyűségű előadás, s azon meleg érzés által, mely minden sorból felénk zengett volt. E szelíd, de férfias hevület heveskedő csapongás nélkül, e sebes folyam felesleges áradozás nélkül, a nyugalommal egybekapcsolt erő, e művészi keret és philologiai tudományt bizonyító kidolgozás, - lehetetlen, hogy a szépet kedvelő olvasóra jóltevő, kedves behatással ne munkálkodjanak." Máyer Józsefnek Virággal való ismeretsége régi keletű volt, habár nem a tanár és a tanítvány között levő viszonyból származott. A városunkban 1785-ben született Máyer József; mire gimnáziumba járt, Virág már elhagyta a tanári széket és Ercsibe költözött, utóbb pedig véglegesen Budára tette át lakását. Viszonyuk abból az időből eredt, midőn Máyer 1802-ben a pesti egyetemen hallgatta a teológiát, és öt év alatt bőséges alkalma volt a jámbor életű székesfehérvári pappal érintkezni. Székesfehérvárott 1807 óta lakott állandóan, és így Virág ezen időn túl írta hozzá költői levelét. Igen sajátságos játéka a véletlennek, hogy Virág ezen jóbarátja Virág költő- és szerzetestársának, Ányos Pálnak családjával is közelebbi érintkezésbe jutott, mert a pálos költő testvérének, Ányos Ignácnak temetésekor ő tartotta Esztergáron, 1829-ben az egyházi gyászbeszédet. Ismerőse volt továbbá Virág Benedeknek Székesfehérvárott Hiemer Mihály, akit újesztendő napján így szólít meg episztolájában: Jer, kérjünk az egek nagy urától annyi segédet, Annyi erőt, hogy nyújthassuk hosszabbra hanyatló Napjait éltünknek szép érdemek által, ezekből Állnak az esztendők, nem számból. Ez a Hiemer Mihály régi bevándorlott család ivadéka volt, akinek ősei még 1688-ban, közvetlen a törökvilág után jöttek Székesfehérvárra, és itt előkelő társadalmi s közéleti szerepet játszottak. Legelső ősük, Mihály, ki a belvárosi plébánia anyakönyvének följegyzése szerint molitor caesare-