Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
XI. A 18. század költői Székesfehérvárott
us (császári molnár) volt, és egyszersmind a városbíró tisztségét viselte. 1692-ben főbíróvá választották, és ezen állásában csekély megszakítással 1720-ig megmaradt, 1735-ben pedig Hiemer Mátyási találjuk a tanácsosok sorában. A Hiemerek leszármazói a nemeskéri Kiss, Parragi és Újfalussy családokba házasodtak, és ősi házuk a mai belvárosi s felsővárosi plébániaépület volt, hol nemesi címerük még ma is látható. Hiemer Mihály, akihez Virág Benedek episztolát írt, 1767-ben főadószedő, 1787ben pedig törvényszéki elnök volt, és valószínűleg ezen évben, vagy talán valamivel később intézte hozzá költeményét a Székesfehérvárott lakó Virág Benedek, aki Hiemer Mihállyal, mint a város előkelő emberével mindenesetre bizalmas viszonyban állott. Tanítványai közül, kiknek terjedelmes névsorát ma már nem ismerjük, négynek nevét őrizte meg költeményeiben Virág. Kettő nagynevű ember lett, s a történelmi kutatás, úgy a költészet két kimagasló alakja gyanánt ismerjük Fejér Györgyöt és Pyrker Lászlót. Fejér György 1766-ban született Keszthelyen, és a mi gimnáziumunkban két évig Virág Benedek tanítványai közé tartozott. Eletének további alakulása, tudományos működése könyvünk keretén kívül esik, és így csupán azt az ódát említem, melyet Virág írt a jó emlékű tanítványhoz. Költői munkálkodásra ösztönzi őt, és kimondja az igazságot, hogy Nem hoz ugyan sok ezüstöt, aranyt a Múzsa, de hoz majd Porunknak is hírt, életet. Szeretettel szólítja meg volt tanítványát, akinek költői tehetségéről így emlékezik meg: Oh te! kit a Phoebus születésedkor maga szentelt Papjának, oh kedves Gyurim! Vedd le soká heverő citerádat, vedd le szegéről, S pengesd, hogy élni tudjalak. A másik tanítvány, Pyrker László a mi megyénk szülöttje volt. Nagylángról jött hozzánk iskolába, ahol Virág Benedek és Ányos Pál valának tanárai. Később az ausztriai ciszterci rendbe lépett, azonban világiasíttatván magát, szepesi püspök, velencei pátriárka, majd egri érsek lőn. Virág két ódát írt hozzá, mégpedig 1816-ban az elsőt, amelyben külföldről hazahívja, ezen poétikus szavakkal: Pyrker! mikor kisér be gyenge szárnyakon Édes hazánkba víg Zephir? Akkor barátod zeng Zephírnek és Neked Örvendő új éneket!
