Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

Az ötödik harang felírása ez: „Deus homo factus est etiam pro nobis Christus Dominus 1732." (Magyarul: Az Isten emberré lett és mindnyájunkért Jézus Krisztus 1732.) De sok embernek hirdette már haldoklását ez a lélekharang. A műemlékek közé fel van véve, evvel a felírással: „Rex venit in pace, Deus homo factus est 1490." (Magyarul: Békességgel jött a király, az Isten emberré lett 1490.) Ezt a felírást egyébként a Religio (1855. 38. sz.), a Századok (1875. 575.1.) és a Römer hagyaték is közli. Teljesen újabb alkotás volt a székesegyház hatodik harangja, amelyen ezt lehetett olvasni: „Szent Imre herceg tiszteletére annak születése kilencszázadik évében Székesfehérvár szab. kir. város, mint kegyúr bőkezűségéből öntötte 1897. évben Waser Ferenc Budapest." így néztek ki a székesegyház harangjai 1916-ig, mikor a kettő, három és hat szám alatt említett harangok háborúba vonultak - ma már tehát csak emlékük foglal helyet monográfiánk lapjain. A város régi magyar szokás szerint Isten hozzádot mondott a három útrakelt harangnak, és várja mai alakban a viszontlátást, hogy a megváltozott hang, az ágyúvá vált nemes érc diadalról beszéljen a kései időknek. 5. A KARMELITÁK TEMPLOMA, A MAI SZEMINÁRIUMI TEMPLOM Az 1723. évi törvénycikk 96. §-a több szerzetesrenddel együtt a karmelitákat is fölvette az országban engedélyezett szerzetesrendek közé. Kimondotta egyúttal a törvény, hogy „a hála és kegyelet jeléül O Felségének, Magyarország királyának és utódainak üdvére, úgyszintén az apostoli királyság boldogságáért és nagyságáért mindegyik szerzetes örök időn keresztül tizenkét szentmisét tartozik minden évben mondani." Ennek a meghonosított szerzetnek tagjai 1731-ben jöttek Székesfehérvárra, és saját pénzükön építették a város által átengedett üres telken templomukat, mely ma szeminárium. Úgy látszik, nagyon kevés pénzük lehetett szegény karmelitáknak, mert az építés negyven esztendeig tartott, és csak 1770-ben érte el a templom meg a kolostor a végleges befejezést. A költség, melyet a karmeliták az építésre fordítottak, a püspöki levéltár számadásai szerint 45 494 Ft 13 kr volt.