Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

A helyre vonatkozólag, hol a karmeliták a templomot és a rendházat, a mai szemináriumot építették, érdekes adatokkal szolgál a városi levéltár egy német nyelvű okirata,

12 melyet 1732. május 20-án Leopoldus, Amatus, Abraham, Benedictus székesfehérvári karmeliták állítottak ki, Albertus tartományfőnök pedig jóváhagyott. Ezen oklevél szerint a város a kórházépületet, Csizmazia Márton istállóját és a szomszédos üres közt engedte át az építés céljaira, a karmeliták pedig kötelezték magukat, hogy a Fiiinger féle ház mellett megengedik a lakók részére a közlekedést. Azért említem ezeket a dolgokat, mert némi halavány világosságot vethetnek Székesfehérvár régi geográfiájára. Azt is olvassuk az okiratban, hogy a karmeliták a városnak engedték át kertjüket, azt a tért, ahol jelenleg az ideiglenes járványkórház állt; kötelezték végül magukat, hogy magyar hitszónokuk lesz, mert a magyar lakosság követeli. A karmeliták nem sokáig élvezték munkájuk és anyagi megterhelésük gyümölcsét, 1786-ban megjött József császár rendelete, amely reájuk is kimondotta a feloszlatást. A szomorú aktust Marich Tamás végezte, és számos írása megmaradt a püspöki levéltárban, mely a karmelitákra vonatkozólag a későbbi időkből is tartalmaz értékes adatokat. Az aktacsomó szerint

13 az eltörlés évében 58 893 Ft 30 kr volt a székesfehérvári karmeliták lefoglalt vagyona, melyet a vallásalap. tőkéjéhez csatoltak. A lefoglalt vagyon között említi a jegyzék a szeminárium kertjét, az öreghegyi, az úrhidai és az iszkaszentgyörgyi szőlőt, a templom összes fölszerelését, a házi bútorokat és az élelmicikkeket. Felsorolja azután azoknak nevét, kik az eltörlés alkalmával a székesfehérvári ház tagjai voltak. Ezek a következők: Schnitz József, Reck Anatol, Thellaus György, Vimmer Antal, Erath János, Holner József, Bauer Ferenc, Fejérvári József, Ofner Ferenc, Kozin József, Solfranek Jakab, Klomp fer József, Keller Ignác, Sampell Károly, Urbanovszky Antal, Sigl Ignác, Trabitsch György, Kőhegyi György misés papok és Pribilli Mátyás, Häuser Lőrinc, Hasskó János, Prestl György, Walch Mihály, Véber Gáspár, Leintsky András, Lónert Mihály fráterek. Érdekes, hogy ezek közül Fejérvári József, Kozin József, Urbanovszky Antal, Szigl Ignác, Trabitsch György és Kőhegyi György Székesfehérvárott születtek. Itt említem meg, hogy Szigl Ignác, szerzetes nevén Tamás, a feloszlatás után a Jankovich családhoz ment nevelőnek; Kőhegyi György Sebestyént mányi, Trabitsch György Jácintot hantosi káplánnak alkalmazta az egyházmegye. Megélhetésük tehát biztosítva volt, míg a többiek évi 192 Ft, a fráterek 150 forint nyugdíjból tengették életüket. Hogy a nyomor tényleg nagy volt a kihalásra kárhoztatott székesfehérvári karmelitáknál, kitűnik abból, hogy még 1799-ből is ismerünk fo-