Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

János evangélista, Páduai Szent Antal alakját övezi. A harmadik harangon nincsen felírás, csak az öntő neve: Naspiecher Mihály János, Budán. A legrégibb, de egyúttal legkisebb harang 1746-ból való. Ezt gróf Esterházy Ferenc főispán adta a templomnak. A világháború a templom három utolsó harangját kívánta ágyúércnek, elpusztult tehát az a harang is, amely székesfehérvári ember munkája volt, és pár sorban egész történetről tudott beszélni felírásával. 4. A SZÉKESEGYHÁZ Hosszú és viharos időket látott az a templom, melynek történetéről szólani akarunk. Érdekes, sok tekintetben jellemző múltjának adatait Pauer János és Károly János ismert müveiből vettem át, rendelkezésemre állott azonban a városi levéltár és az értékes canonica visitatio, amely az előbbi adatokat sok tekintetben módosítja. A négyféle forrás felhasználásával a következőket mondhatom a székesegyház történetéről. Azon a dombos helyen, ahol a templom áll, előzőleg a Jakab kápolna feküdt, mégpedig temető közepén. A régi idők szokása mutatkozott itt is, mely a halottaknak rendszerint a templom szomszédságában adott nyugvóhelyet. Ez a temető nagyon felszínesen fekszik az utca kövezete alatt, és alig egy-két lábnyi mély ásás még ma is igen sok emberi csontot hoz napvilágra. Midőn a múlt század hetvenes éveiben a gázvilágítás csöveit rakták le a Szent István utcában, nagy halom csont került elő a földből, ami az elpusztult és most már megbolygatott síroknak emberi maradványa. Ugyanezt láttuk a vízvezeték munkáinál is. A Szent Jakab kápolnát mindjárt a törökvilág után átalakították, rozzant, düledező falait megerősítették. 1702-ben erre a célra szolgáltak a lebontott várfal hatalmas kockakövei is, csekély eredménnyel, mert a régi kápolna folytonosan pusztult, a városnak nem volt anyagi ereje, hogy a kijavításáról, illetőleg a már akkor tervbe vett újjáépítéséről gondoskodhatott volna. Sajátságos, hogy a rendelkezésemre álló adatok szerint először a templom két tornyát építették föl az apránként összegyűlt jótékony adományokból, míg a tervezés csak utólagosan akart templomról gondoskodni. És tény az, hogy az építés valóban ily módon történt. Nemcsak a régi alapkő okirata tanúskodik ezen sajátságos építési mód mellett, hanem a szakértők azon kijelentése is, hogy a két torony legalább 15-20 évvel idősebb korú mai alakjában, mint maga a templom.