Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

ő nyomán Károly János fölemlítik az adakozók névsorát, magam is előkerestem a barátok régi írásai között a vonatkozó jegyzéket. Az egybevágó adatok szerint Vánossy Lőrinc harmincados, Mecséry Antal kamarai titkár és maga a város járultak hozzá legnagyobb arányban az építéshez, részint készpénzzel, részint építőanyagokkal. Ugyancsak a följegyzés említi azt is, hogy 1720. szeptember l-jén tették le a templom alapkövét, amelynek szövege szerint gróf Esterházy Ferenc főispán, Meszleny János alispán, Ányos György és Vörös Pál szolgabírák, Suhóczy György adószedő, Hiemer Mihályvárosbíró, Friedl Antal gondnok, Payrl Lőrinc kamarás, Heik Gáspár, Übellacker Mihály, Boros János, Perzl Mihály, Vörös István és Träumer Mátyás esküdtek a város, báró Bagnereck Lipót várparancsnok a katonaság, Lósy Lipót és Szendrei János a jezsuiták képviselői voltak. Az alapkövet Sebach Kapisztrán, a magyarországi barátok provinciálisa tette le. A templom további építésében gróf Esterházy Imre hercegprímás volt a legnagyobb jótevő, aki sok egyéb adományán kívül a főoltárt 1500 forinton elkészíttette, harangot is öntetett, amely ma már nincs meg. Ennek a legnagyobb jótevőnek emlékét a grófi címer hirdeti, mely a templom Iskola utcára nyíló kapuja fölött látható. Nemeslelkű jótevő volt azután Daróczyné Fiáth Zsófia, aki szintén egy oltár költségeit adta a barátoknak. Ez a jólelkű asszony, aki egyébként még végrendeletében is hagyott a templomnak 500 forintot, a barátok kriptájában alussza örök álmait. A templomot, amelynek alapkövét 1720-ban tették le, csak 1745. augusztus l-jén tudta fölszentelni a hercegprímás megbízásából Serényi Zsigmond gróf, pécsi püspök, mert huszonöt évbe került, míg az építés költségeit a jótékonyság összeadta. A templomban nem sok művészettel találkozunk. Oltárképei eléggé kezdetleges festések, a márványutánzás, a fa- és gipszszobrok speciális jelleget nem adnak. Ennek dacára is, talán régisége miatt fel van véve a műemlékek közé a templom, amelynek egyedüli értékét az újabbkori üvegfestészetben találhatjuk. Harangjai a tizenkilencedik század elejéről valók. Kettő azonban igen nevezetes, mert székesfehérvári ember öntötte, és pár sorban történetet is olvashatunk róla. Ezt mondja a felírás: „Goss Anton Friedrich Schick in Stuhlweissenburg 1814. Ex civium pio sibi innato, quando Rex Hungáriáé Gallos viribus superavit, Parisiosque pénétra vit." (Magyarul: Schick Antal Frigyes öntött Székesfehérvárott 1814. A polgárok veleszületett jámborságából, midőn a magyar király a franciákat legyőzte, és Párizsba nyomult.) Ez a felírás a keresztre feszített Üdvözítőt, Szűz Mária,