Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

dicsérjelek, szent Szűz). Súlya 1226 font. A negyedik, a tulajdonképpeni Ignác harang, és az ő alakját ábrázolja. Fölirata ez: „Tu nos ab hoste protege" (Védj meg az ellenségtől bennünket). Súlya 825 font. Végül az utolsó, mely 526 fontnyi és Nepomuki Szent János képét viseli magán, ezen jelmondattal van ellátva: „Protector noster respice in servos tuos" (Védőnk, tekints le ránk, szolgáidra). Mind az öt harangot Zechen ter Antal budai mester öntötte 1755-ben, és a költség 4500 forintot tett ki, a fölszentelést pedig Révay Antal püspök eszközölte. 3. A FERENCRENDI BARÁTOK TEMPLOMA Úgy nevezem én is, ahogy Székesfehérvárott ismerik a ferencrendiek templomát: barátok templomának. A rend mindjárt a törökvilág megszűnése után jött városunkba, ahol már évszázadok előtt is lakott, de a város elbukásakor, 1543-ban szintén távozni kényszerült. Másodszori megtelepülésekor a prépostság egy elhagyott házában adtak nekik helyet, de visszajött a prépost is, Müller Ferenc, a barátok tehát szállás nélkül maradtak. Ekkor Lipót király adta nekik azt a területet, ahol templomuk és kolostoruk a mai napig is áll, és ahol 1690-ben egy rác szűcs, egy magyar varga és egy német fazekas háza feküdt. Az adományozó oklevél 1690. augusztus 7-én kelt, és a veszprémi káptalant bízta meg, hogy a barátokat a terület jogos birtokába bevezesse. Ez a beiktatás azután augusztus 16-án meg is történt, éspedig Újváry Ferenc királyi megbízott, Homolya Tamás veszprémi kanonok, Landonics György és Reichinger Zakariás székesfehérvári jezsuiták, Flor Kristóf helyettes várparancsnok, Ebersuano Herkules hadnagy, Hús Henrik gabonaraktári felügyelő, Plenigs Lőrinc városbíró, Hannold János Honor, Theiss Keresztély, Tőttösy László tanácsosok és Fabcsi András helyettes harmincados jelenlétében. Ez a három kis házikó volt a barátok lakása, de hogy a fegyvertár, amelynek egyik rozzant helyiségében végezték az istentiszteletet, hol feküdt, ma már lehetetlenség megállapítani. Harminc esztendőre volt szükség, hogy a barátok megizmosodjanak Székesfehérvár vallásos életében, és hogy a régi három házikó helyén templomot és kolostort építhessenek. Természetes, hogy ez nem történhetett saját pénzükön, hiszen koldulásból éltek, épp ezért a jótékonyság tette lehetővé vállalkozásuk megvalósulását. Pauer János és az