Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

X. A 18. századi épületek, templomok és a város művészeti emlékei

hozzáfogtak az építéshez. 1741-től 1751-ig, tehát tíz éven át dolgozott a jezsuiták vezetése és útbaigazítása mellett Grabner Mihály, akinek egykorú olajfestésű képe most már a ciszterci rend birtokában van. Lenz Mária ajándékozta, akinek szépapja volt az építő. A templom és rendház részletes terveit az egyetemi könyvtár őrzi, a vázlatos képeket pedig szintén Lenz Mária adta a cisztercitáknak. Ezen vázlatos terv szerint a templom és a mai Kováts ház között levő szűk utca szintén a jezsuitáké volt, és kőfallal lévén elkerítve, kapun lehetett a mai Iskola utcába bejutni. Hasonlóképp az övék volt a Sas utca szomszédos házainak telke, hova a rend a mellékhelyiségeket akarta építeni, míg a földszinti helyiségben a közönség igényeit kielégítő gyógyszertár volt. A gyógyszertár egyébként a régi, rozzant épületben is a jezsuiták tulajdona, csakhogy igen kezdetleges alakban és hatósági engedély nélkül. A tényleges jogosítványt 1746. január 11-én adta meg a városi tanács, a patika várható jövedelmével akarván a jezsuiták anyagi terhén könnyíteni, és így az építést előmozdítani. Az engedélyező okirat a városi levéltárban található.

7 A ciszterci rend még egy olajfestményt őriz, mely a bőkezű alapítót, a jezsuita Vánossy Antak örökíti meg. A férfikora teljében, üde arccal lefestett alapító bal kezében a templom látképét tartja, jobb kezével pedig egy pajzsra mutat, amelyen Nepomuki Szent Jánosnak, a templom védőjének neve olvasható. Műemlékekben nagyon is szegény városunkban becses ereklye e három kép, mely a templom alapítóját, tervezőjét és a templom vázlatos tervrajzát mutatja. Az alapkő letételéről a jezsuita napló megemlékezik. Ennek magyar fordítása a következő: „XIV. Benedeknek - Magyarország apostoli királyának, Mária Teréziának - Magyarország prímásának, gróf Esterházy Imrének - a jezsuita rend főnökének, Resz Ferencnek - és az ausztriai jezsuita tartomány kormányzójának, Pock Mátyásnak idejében tétetett le ezen, Vánossy Antal atya költségéből Nepomuki Szent János tiszteletére épült templom alapköve, midőn gróf Esterházy Ferenc volt Fejér vármegye főispánja, báró Geyman Jakab Székesfehérvár parancsnoka és Sellyei Nagy János e város bírája. Jelen valának a jezsuita ház főnöke, Stocker Ignác, továbbá a rendtagok: Brankovits Antal, Teuffl Károly, Loyth Ferenc, Pfeffer Lipót, Lőcsei Márton, Ferentzy Zsigmond atyák és Baumgartner Bernáttestvér: Az Úr 1741-ik évében, március 22-én." Az építés befejező évét a főbejárat fölött elhelyezett emlékkő mutatja ezen véséssel: „Quoniam tucui. Ps. 3. s. 3. MDCCLI".