Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IX. Társadalmi és közéleti jelenségek Székesfehérvárott a 18. század második felében

Hasonlóképp tilos volt a gabonavásárlás déli 11 óra előtt mindazoknak, akik nyerészkedésre vásároltak, mert az elsőség a polgárokat illette. Az utak jó karban tartására vonatkozólag igen jellemző az a határozat, amely sokáig érvényben volt, és csak az újabb kor útadója szüntette meg. 1756. január 17-én ezt határozta a tanács: „Az utak reparátiójára minden Purger fizetni fogh ez idén 25 dénárt, az marhás emberek pedigh tartozni fognak azon föllül minden jármos marhájátul és lovátul az utaknak csináltatására egy fordulót tenni, az zsellérek pedig 20 dénárt fizetni." Sajátságos azonban, hogy tíz év után, midőn az utak már igen rossz karban valának, négy taligát szerzett be csupán a tanács, és ezekkel hordatott földet meg kavicsot. Képzelhetjük, hogy milyenek voltak útjaink, ha ily csekély készültséggel javították.

33 A köztisztaság ellenőrzésére szomorú világot vet az a határozat, amelyet 1765. február 26-án találtunk. Elrendelte a tanács, hogy az utcára nem szabad semmiféle szemetet és moslékot kiönteni, hanem a háztulajdonos ásassa el kertjében. Eddig még helyes volna a közegészség szempontjából az intézkedés, de nagyon furcsa színben tünteti fel a hatósági felfogást, hogy 50 dénár jutalom reményével ösztönözték a lakosságot a rendelet ellen vétők feljelentésére. Ez tehát pénz által buzdított, spicliskedésszerű egészségügyi rendőrség volt.

34 Ugyancsak a köztisztaság emelését szolgálta az a határozat is, amely 1769. május 19-én kimondotta, hogy a szappanosok, tímárok, szűcsök, posztósok semmiféle szennyvizet ki ne öntsenek az utcára, különben 12 Ft pénzbírsággal bűnhődnek.

35 A faültetés sohasem volt kedves foglalkozása Székesfehérvár népének, és a régi időkből a mai napig megmaradt ezen rossz szokást már 1756-ban meg akarta szüntetni a tanács. Elrendelte ugyanis, hogy minden kert- és réttulajdonos három ölnyi távolságban fűzfákat ültessen az utakra. De sok árnyas helye volna városunknak, ha ezt az üdvös rendeletet azóta állandóan végrehajtják! Megtaláltuk a régi korban is a hernyózásra vonatkozó rendeletet, amely 1760. január 9-én kimondja, hogy a mulasztók 6 Ft pénzbírságot fizetnek.

36 Jellemző dolog, hogy abban az időben a munka szempontjából a várost zárt területnek mondotta ki a hatóság, és a munkaerőt elsősorban saját falai között értékesítette. Igazolja ezt az 1751. május 14-én hozott határozat, amely szerint aratásra egy embernek sem volt szabad elmenni, amíg helybeli gazdáinknál 2-3 hold gabonát le nem aratott. Kivételesen megengedhette a városbíró az eltávozást, de ez az engedély bizony vaj-