Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IX. Társadalmi és közéleti jelenségek Székesfehérvárott a 18. század második felében

mi ritka volt; ha pedig valaki a tilalmat megszegte, úgy 4 Ft pénzbír­sággal sújtották. 37 A vasárnap megünneplésére vonatkozólag igen sok rendelkezést ta­láltunk, amelyek bizony ma is üdvös hatásúak lennének, legalább az elvadult erkölcsök nem éreztetnék romboló hatásukat. 1772. június 15-én kimondotta a tanács, hogy vasár- és ünnepnapo­kon délelőtt 10 óráig, délután 2-től 4-ig, amely idő alatt mise és vecser­nye van a templomban, minden korcsmahelyiség zárva tartandó, a lár­ma és duhajkodás pedig tilos. A rendelet ellen vétők, a korcsmáros és a mulató egyaránt 12 forintot fizettek, vagy 32 pálcaütést mértek reájuk. 38 Épp úgy a vasárnap megünneplésére vonatkozik az 1772. június 19­én kelt határozat, amely a vásárokat vasárnapon beszüntette. Igaz, hogy ez a rendelet csak papíron maradt, de legalább a jószándékot bizonyítja. Sokkal fontosabb az egy hónappal később kelt rendelkezés, amely sze­rint vasár- és ünnepnapon mindenféle fuvarozás, gabonahordás szigo­rúan tilos volt. Ugyancsak beszüntette a hatóság a mesteremberek azon régi szokását, hogy vidéki vásárokra vasárnap is elindultak, vagy onnan vasárnap is visszajöttek. 39 Nagyon érdekes az a határozat, mely a templomban szükséges ren­det állapítja meg, egyúttal kijelöli a helyet, hol az egyes testületek álla­nak. 1770. március 5-én ezt olvassuk a tanács jegyzőkönyvében: „Mivel tapasztaltatnék, hogy az Böjti és más egyéb Prédicatiókra ezen Nemes Város Parióchiale Templomában az számosabban össze gyülekezendő Nép Templomon kívül is szorulni kénteleníttetnék, egye­dül azért, hogy az Mester Legények az széket elfoglalni, az Paraszt Legé­nyek ellenben az ajtó felé szorulni és az oltárokat támogatni szokták, legottan nevetkezvén és vörsönyögvén. Ahoz képest Bírói hatalommal rendeltetik, hogy az segrestye fölött levő Oratóriumban ennek utána az Szűcs és Csizmadia Céhbeli, az Bal részről valóban pedig minden más Céhbeliek tehetség szerint takarodgyanak, avagy ha nem teccenék a föll menés, Tehát az széken kívül minden Céhbeliek az magok Céhe zászlója alatt tartózkodgyanak, az Oratóriumban penighlen Fejér Népen kívül akárki szabadon mehessen, az Paraszt Legények peniglen az ajtóktul ki­telhetőképpen távozzanak és az Sanctuárium felé esőre takarógyjanak, különben, ha ennek utánna is készakarva az ajtó felé szorulni, avagy az oltárokat támasztani tapsztaltatnak, minden bizonyai az Nemes Magist­ratus kemény büntetését el nem fogják kerülni." 40 A zsidóknak abban a korban még nagyon is alárendelt, csupán meg­tűrt sorsuk volt, tőlük pedig mindenki idegenkedett. Jellemző módon fejezi ki ezt az ellenszenvet Székesfehérvár egyik statútuma, amely 1755.

Next

/
Oldalképek
Tartalom