Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IX. Társadalmi és közéleti jelenségek Székesfehérvárott a 18. század második felében

sen föllül gazdájuktól nem merészeljenek kérni vagy praetendálni, hanem mindenik a maga kenyerén éljen."

26 Az élelmi cikkek ellenőrzésére vonatkozólag 1752. augusztus 22-én találtunk jellemző határozatot, amely szerint 4 forinttal büntették és az árulástól eltiltották az olyan cipósütő asszonyt, aki rosszul sült cipót hozott forgalomba. Ezek a cipósütő asszonyok, Székesfehérvár régi specialitásai, még most is ott láthatók, különösen a hetivásárok alkalmával a belvárosi plébánia előtt.

27 1752. június 11-én elrendelte a tanács, hogy a pékeknek, az általuk adott búzáért, jó fehér lisztet adjanak a molnárok. Nagyon érdekes ennek a határozatnak utolsó pontja, amely szerint a csaló molnárok „az 50 forintoknak irremessibiliter való büntetéseket, vagy publice förösztéseket el nem kerülik." Ilyen büntetésről nemigen találunk említést a magyar céhek történetében, és így ez a határozat, amely nyilvános megfürösztéssel sújtja a molnárt, unikumnak mondható.

28 Egy 1763. április 29-én kelt statútum szerint a vidéki tyúkászoknak senki sem adhatta el a város területén tyúkjait, ellenkező esetben 6 forint pénzbírság volt a büntetés.

29 A hús kiméréséről és olcsóságáról igen érdekes adatot találunk 1764. április 10-én, midőn kimondotta a tanács: „Mivel az Mészáros Mesteremberek magokat arra obligálták, hogy minden embernek egy garasos húst az kazarmánál lévő székben adni fognak, azon okból az hentesekre az Nemes Városnak semmi szüksége nincsen, e végett húst vágni megtiltatnak." Úgy látszik, maga a tanács is belátta e rendeletének helytelenségét, hiszen sertéshús nélkül bajos valakinek megélni. Ez okból már egy hónap múlva megengedte, hogy a hentesek minden szerdán és szombaton, de csakis déli 12 óráig, húst mérhessenek saját lakásukon.

30 A kofák a tizennyolcadik században is olyan rakoncátlan elemekből állottak, mint manapság. Ha összehasonlítjuk a régi idők statútumait a mai rendelkezésekkel, teljesen egyező vonásokat találunk, annak jeléül, hogy az ellenük felhozott sok panasz állandó volt, de alaposan orvosolni sohasem lehetett. 1760. május 30-án például elrendelte a tanács, hogy a kofáknak a piac megnyitása előtt a vidékről behozott élelmi cikkeket nem szabad összevásárolniuk, különben 12 Ft pénzbírsággal sújtatnak.

31 A büntetés némelykor még ennél súlyosabb is volt: 1770. április 20-án olvastuk például a jegyzőkönyvben, hogy Főző János helybeli lakos egy kocsi borsót vett a piaci rendelet ellenére, miért is úgy bűnhődött, hogy „Szent György napigh a szőlejét eladván, ezen szabad királyi városbul kiköltözköggyék."

32