Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

IX. Társadalmi és közéleti jelenségek Székesfehérvárott a 18. század második felében

Várossi Ló Csordás, mivel Isten ellen irtóztató káromkodásokat elkövetett, azon okból másoknak Példájára determináltatának mai napon 32 pálcza ütések és az jövő Pénteken ismét 32 ütéssel publice megbüntetődgyék."

11 1766. augusztus 12-én: „Mivel Főző János azt nem is tagadhatta, hogy eő Isten ellen irtósztató káromkodásokat elkövetett légyen, melyekért többször is intetett, azon okból determináltatott, hogy 32 pálcza ütésekkel megbüntettessék, különben ha káromkodásokban tapasztaltatni fogh, ezen Nemes Városbul elparancsoltatik."

12 1768. január 29én: „Fleischer Boldizsár mint azért, hogy iszonyú káromkodásokat tett, mai Sessiótul fogvást usque 1-am Mensis Februarii kenyér s viz mellett Árestomba tétetett."

13 De nem folytatjuk tovább, úgy hisszük, ennyi is elég annak bizonyítására, hogy őseink szigorúan büntették a káromkodást, amelyért a mai kor is megérdemelné a rég lemúlt idők alapos intézkedéseit. Nagyon gyanús az 1766. július 29-i statútum, mely azt mutatja, hogy a közvagyon kezelésében, a jövedelmi források felhasználásában sokszor nemcsak a közérdek vezette a hatóságot, hanem saját, önös érdekeit szolgálta. Az említett statútum így szól: „Kiss Péter, Balogh János és Szabó Lőrinc az T. N. Magistratus előtt alázatosan megjelenvén, és az Rákázást az N. város Territóriumán oly Conditióval Exárendálták, hogy az Nemes Magistratusnak minden pénteken 400 Rákot administrálni fognak." A komikus határozat leplezetlen nyíltsággal elismeri, hogy a rákászás jövedelme a nemes tanács gyomrába juttott. Úgy látszik, maga a hatóság is érezte a helytelen dolgot, amely bizony furcsa világításban mutatta eljárásait, ez okból új határozatot is találunk erről a tárgyról, de csak két év után. 1768. július 23-án már ezt olvassuk a jegyzőkönyvben: „Six József és Kobi György ide való Lakosoknak az Halászat, Békászat és Rákászat a Dato praesentium 3 Esztendőkre minden Esztendőben fizetendő 20 forintokért arendába bocsájtatott."

14 A pipázás, mely a törökvilággal együtt jött be Magyarországa, a mi városunkban is csakhamar meghonosult a félhold uralma alatt, hogy azután állandó elterjedést vegyen. Állításunk igazolására alább két statútumot közlünk, amelyek éppoly világításban tüntetik föl nálunk is a dohányzásra vonatkozó tilalmat, mint egyebütt. A történelem kutatása szerint Apaffi Mihály erdélyi fejedelem ízlelte először a dohány füstjét, midőn 1662-ben Ali budai pasától az adók pontos beszolgáltatásáért az elismerésen kívül dohányt is kapott ajándékba. Nagyon érdekes a dohányzás történetére vonatkozólag az a kis könyv, amelyet 1895-ben Or-