Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története II. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

VII. A kalapos király. Székesfehérvár II. József uralkodása idején 1780-1790

zés, álmatlanság, bevont nyelv, viszketés a nyelvben, az orron és a kezeken. Khor megemlíti, hogy a betegség harmadik, negyedik napján az öntudat zavarttá lett, a beteg erősen delimit, ereje pedig még jobban hanyatlott és az egész testen vörös foltok léptek föl, amelyek a betegség kilencedik napján már nem voltak láthatók. Eléggé találó vonásokkal írja le azután Khor Ferenc a. betegség lefolyását és megemlíti, hogy ez a járvány Fäulfiber volt, amely a mai ismeretek szerint hasi hagymáz. A járvány tartama alatt negyvenen betegedtek meg és heten haltak el, ami bizony eléggé magas százalék. Részletesen leírja azután az általa követett gyógyítást, amelyen saját korának ismeretei tükröződnek vissza. Fontos a jelentésnek az utolsó része, mely a betegség továbbterjedének meggátlására tett intézkedést foglalja magában. Ebből a szempontból az ecetet említi lemosás, szobában való felöntés, kézmosás alakjában. A pálosok régi írásai között, amelyeket a mai ciszterci főgimnázium őriz levéltárában, 1788-ról egy vers került kezembe. Ezt a verset a török háborúk alatt a tanulóifjúság és a pálosok énekelték templomukban, szerzője pedig nem más, mint a gimnázium akkori igazgatója, a magyar kultúra történetében kimagasló Benyák Bernát. A költemény mellett megvan a kísérő latin jelentés, amellyel Benyák ezt a verset a győri főigazgatónak kottával együtt megküldötte, és ebben az írásban hangsúlyozza, hogy a hazaszeretet, a királyhűség és a vallásos érzület fejlesztése céljából írta és zenésítette meg azt a verset, amely a templomban állandóan felhangzik. A szerző egyénisége miatt ereklyének tekinthető vers így hangzik: Háborúnak Szerencsés kimeneteléért Mondandónak: Hadakat vezérlő Istenség! Hozzád kiáltunk, magyarok! Reánk indul pogány ellenség, Jöjjenek mennyei karok! Verjék földhöz népeit, Győzzék minden ereit, Védelmezzék országunk széleit! Igazgasd Uram! királyunk, Vezéreld vezéreinket, áldd arcra borult táborunkat, Erősítsd fegyvereinket!