Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

21. Újra törökvilág 1602-1688

Két kapuja közül a Budai kapu, mely északkeletre néz, négyszeres téglaboltozatú, girbe-görbe sikátorú, erős új vaskapu. A fölötte levő toronyban fából készült kioszk szolgál szórakozási helyül, ahol az öreg emberek szoktak barátságosan elbeszélgetni. Másik kapuja, déli irányban a Batthyán vára felé néz, a palotai síkra nyílik, girbe-görbe útvonalú, négyszeres vaskapu, melyet leírni nem lehet. A kapuk előtt kétszáz lépés hosszú fahíd van. Mindegyik tizenhárom helyen csigákkal emelhető felvonó híd. A belső vár a nagy várnak keleti oldalán a kapukulik, dsebidsik és tüzérek által lakott kicsi erősség, melynek minden oldalán őrszobák vannak, s a janicsárok és más katonák egész reggelig a mohamedi szózatot hangoztatva őrködnek. A Szulejmán Khán idejebeli lázadástól fogva e várban keresztényeknek nem szabad lakni." Ezen leírás szerint Székesfehérvár hatalmas erősség volt, nem csoda, hogy a török annyi küzdelem árán volt képes bevenni, de érthető az is, hogy mindent elkövetett annak megtartására, mert ilyan falak között teljes biztonságban érezhette magát. Evlia Cselebi föntebb közölt leírásban lázadást említ; úgylátszik, az 1601-ik esztendőben történt bevételt kell alatta értenünk, mert a török állandónak vélte uralkodását, a kereszténység visszahódító szándékait pedig lázadásnak minősítette. Nézzük most már mit ír a török utazó Székesfehérvár külvárosairól? Kettőt említ, az Uzunt és a Beslit, melyek közül az első a mai Rác és Égett városnak felel meg, a másik pedig a Víziváros területén feküdt. A keresztény korból ismert nova villa, részben a civitas exterior is tehát egybeolvadt, és hatalmas területű külvárossá alakult. Ezt említi róla Evlia Cselebi: „Székesfehérvárnak déli részén a Batthyán várába vezető hídnál nagy külváros van. Folyó mentén, mély mocsárban fekvő szép és népes hely ez is. Körös körül sövénykerítés övezi, tömésfala nincs. A sorompók és gerendák szögleténél mindegyik oldalon ágyúk vannak. Két kapuja közül az egyik délkeletre néz, s ez Batthyán várához vezet; fából készült kettős kapu, melynek nagy hídja van. Másik kapuja a nyugatra néző Palotai kapu, ez is kettős fa kapu, csigákon járó nagy felvonóhíddal." Igen érdekes a leírásnak azon része, mely ezen Uzun, vagy Hosszú külváros épületeiről szól. Ezt mondja a török író: „E külvárosban két muzulmán és hat keresztény városnegyed van; összesen 1180 ház fekszik itt, többnyire szegényes deszkaházak. Két dzsámija (nagy török templom) van, éspedig a Szurut dzsámi, régies alakú, nagy sokaság számára való; másik a Palotai dzsámi. Van egy kolostora és hatvan boltja, három szép keresztény temploma, kettő a szerbeké és bolgároké, egy a magyaroké." Ezek a szerbek és bolgárok tulajdonképpen a török had martalóccsapatai voltak, akik a megszálló katonasággal megtelepedvén a hadviselés állandó kötelességeit teljesítek, szabadjukra hagyatván, hogy a külvárosban önálló családi életet éljenek. Ne gondolja senki, hogy ezek valának a ma már kiveszőben levő görögkeletiek ősei, mert ezek csak később, Székeste-