Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

19. Felszabadítási kísérletek 1587,1593,1598,1599

küzdött csekély számú katonáival a várkapu körül, de az ágyúk rosszak voltak, a kiéhezett katonaság nem törődött a harccal, inkább fosztogatni, házakat gyújtani ment. A várkapu körül lefolyt küzdelemben 100 ostromló katona, velük együtt Vessei József és Nádasdy Tamás elesett. Huszár Péter is nehezen tudott menekülni. Hardegg jelentéséből olvassuk a következőket: „Huszár visszavonuló útját hozzánk nem vehette ugyanazon ponton át, ahol benyomult, hanem csapatával a Palotai kapun át kellett kivonulnia. Én a sereggel még ugyanazon napon, november 2-án útnak indultam, és Fehérvártól 1/2 mérföldnyire szálltam táborba, hová azután később Huszár is beérkezett, kimerült csekély számú embereivel, akik a fáradtságtól alig mozogtak." Székesfehérvár bevétele nem sikerült, sőt eközben hatalmas segítség érkezett Kaszán budai pasától. A felszabadító katonaság ekkor már, miként Hardegg is említi, elvonult Székesfehérvár alól Pákozd felé, hol a törökkel megütközött. A pákozdi csatának eseményeit a jelen volt Istvánffy Miklós, továbbá Pecsevi Ibrahim és több szemtanú leírásából, úgyszintén Hardegg jelentéseiből ismerjük, tudományos szempontból pedig Gömöry Oszkár dolgozta föl a Hadtörténelmi Közlemények 1896. évi füzeteiben. A pákozdi csata a császári sereg győzelmével végződött. Egykorú följegyzések mondják, hogy a harctéren, továbbá a Buda felé vezető úton majdnem 10 000 török holtteste feküdt. Pecsevi Ibrahim ehhez az adathoz azt is hozzáteszi, hogy „utóbb Terjáki Haszán pasa, aki szegedi bég volt, mikor Székesfehérvár parancsnoka lett, néhány kutat ásatott azon a helyen s egy-egy kútba 4-500, sőt ezer embert is eltemettetett." Megsebesült Haszán pasa is, akit - Pecsevi szerint - „hóna alatt egy puskagolyó érintett, de testében nem sok kárt okozott, azonban, köpönyegje fölött a töltényekhez szükséges papír tüzet fogván, oldalát jól megégette." Egy másik török író, Kjátib Cselebi viszont azt írja, hogy szurony vagy dárda érte őt menekülés közben. A zsákmány 44 ágyú, 49 dob és sok egyéb hadi fölszerelés volt. Mindezt - Istvánffy szerint Bécsbe küldöttek Ernő főhercegnek, aki a nagy diadalért ünnepi misét mondatott. Az osztrák hadvezetés azonban mitsem törődött a siker kihasználásával. Még Pecsevi Ibrahim is csodálkozva említi, hogy „a hitetlenek a hadsereg kocsijának, podgy ászának zsákmányul ejtésével foglalkoztak, nem is gondolván a lovasok üldözésére." Pedig kedvező lett volna az alkalom, hogy Székesfehérvárt fölszabadítsák, amelynek török őrsége már a megadásról gondolkozott, Hardegg azonban nem kezdett új ostromhoz és seregét, - amelynek kezében volt a győzelem, - másfelé vezette. Igaza van Révay Péternek, aki azt mondja, hogy a vezér gondatlanságából - amely még az ágyukra és a hadi fölszerelésekre sem terjedt ki, - maradt el a vár ostroma. A Pákozd környékén lefolyt ütközet azt eredményezte, hogy messzecsapongó hírek keltek szárnyra Székesfehérvár, Veszprém visszavételéről. A hírt talán Hardegg terjesztette, hogy érthetetlen hátrafordulását eltakarja. A székes-