Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

14. II. Ulászló. Székesfehérvár bevétele és visszavívása 1490-1516

pókban vérhassal szenvedett, hála Isten meggyógyult, és úgy hisszük, Veszprém és a hitetlenek más helyei ellen fog indulni." Ulászlónak hosszú uralkodásából székesfehérvári vonatkozás miatt a következőket említem. Itt koronázták meg 1502. szeptember 29-én feleségét, Annái. A koronázás, amely egyúttal esküvő is volt, azért érdekel bennünket, mert a királynénak egyik apródja jelentést írt francia nyelven a szertartásról, és egyúttal a templom gazdag kincseiről is megemlékezik. A jelentés egy része magyar fordításban így szól: „A misét az esztergomi bíbornok mondotta, akinek gazdag mitrákkal, keresztekkel, drágakövektől és gyöngyöktől ragyogó ornátussal nyolc püspök segédkezett. Az oltár igen gazdagon volt díszítve, mert volt rajta 60 darab ezüst mű, éspedig királyok, püspökök, apostolok, mártírok szobra, amelyeket a többi drágasággal együtt alig lehet elmondani. Mielőtt a misét megkezdették, a király az oratóriumba ment, föltette a királyi koronát, majd kijővén, trónjára ült, leomló fekete haja igen jól illett arcához." Ennek a királyi lakodalomnak kiegészítése gyanánt arról a levélről is meg kell emlékeznem amely Pray György gyűjteményében, az Epistolae Procerumban olvasható. A jellemző rész így szól magyarul: „Ismeretes előttetek ez az ország régi szokása, hogy királyi lakodalomkor az összes rendek némi segéllyel ajándékozzák meg a királyt. Ezért megkeressük hűségteket, és jelen levelünk által keményen meghagyjuk, parancsolván, hogy ti is 600 forintot megajánlani és azt nagyságos Bornemissza János hívünknek, kincstárnokunknak, vagy pedig az ő, jelen levelünket felmutató emberének haladéktalanul és késedelem nélkül jószándékkal segély gyanánt átadni tartozzatok." A levél a bártfaiakhoz szól és Budán kelt 1502-ben Lukács evangélista ünnepe utáni negyedik napon. A koronázás fényességét négy év után a temetés gyásza váltotta föl, - Anna királyné Lajos születése után meghalt és a bazilikában temették el. Onnan tudjuk ezt, hogy Ulászlónak alább említendő sírfelirata az ott eltemetett királynéról is megemlékezik. 1508. június 4-én ismét koronázás volt városunkban, mégpedig gyermeket koronáztak. Ulászló a pesti országgyűlésen kötelezettséget vállalt, hogy halála után nem Miksa lesz a gyermekkirály gyámja, hanem törvény szerint a főurak és főpapok fogják gondját viselni, a nagykorúság után pedig Lajost újólag meg kell koronázni, hogy hitellevélben kötelezhesse magát az ország jogainak megőrzésére. Ezen föltételek mellett a csecsemő koronázása megtörtént bazilikánkban. A szertartásnál Perényi Imre nádor és Zápolya János vitték a koronát, Szent István kardja Báthory György, az aranyalma Rásky Balázs kezében volt, míg zászlósurak gyanánt: Török Imre, Héderváry Ferenc, Báthory István, Beriszló János, Kanizsay György, Perényi Gábor és Palóczy Mihály szerepeltek. A koronázást Bakócz Tamás esztergomi érsek végezte, a Szent Mihály egyház előtt lóra ültették a kétéves csecsemőt, hogy nevében a nádor tegye meg a szokásos kardvágásokat.