Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

14. II. Ulászló. Székesfehérvár bevétele és visszavívása 1490-1516

A csecsemő megkoronázásáról egykorú levél is maradt reánk, melyet Brodarics István, kancellár írt Székesfehérvárról 1508. június 6-án De Sardis Tádéhoz. A levelet Kujáni Gábor közli a Történelmi Tár 1908-ik évi füzetében és magyar fordítása így szól. „Újságunk más nincs, csak az, ami - gondolom - már az egész világon ismeretes, hogy fenséges urunkat, Lajost, az Üdvözítő menybemenetele utáni vasárnapon megkoronáztuk, mégpedig kedvező előjelek között. A koronázás, hogy röviden megemlékezzem róla, így történt. Az érsek úr ünnepi misét mondott, fényes ruhába öltözve a váradi és a pécsi püspök urak és más kisebb püspökök segédkeztek. A mise kezdetén a királyi csecsemőt, aki a nagy néptömegtől megijedt és sírt, megkenték, majd kezéhez adták a kivont kardot, az aranyalmát és a királyi jogart. Evangélium után, mielőtt a koronát fejére tették volna, a nádor úr szokás szerint háromszor megkérdezte az uraktól és a néptől, mégpedig mindenkitől meghallott éles hangon: Akarják-e Lajost királlyá koronázni? Mindnyájan egyhangúlag felelték: Akarjuk! A nemesség és a nép lelkes kiáltozása közben O királyi Felsége annyire sírt, hogy mindenkit könnyezésre indított. A nagy tömeg kiáltozása miatt mégjobban megijedt, és a síró Lajos fejéhez teszik a koronát, majd koronával együtt az aranyozott trónra viszik őt, amely trón atyjának jobbján állott. Te Deumot énekelnek orgona, kürtök és harangzúgás hangjai között. Majd véget ér a mise, és a megkoronázot csecsemőt, kinek feje fölött a nádor és a szepesi gróf tartják a koronát, az egész nemesség a látványosságra odacsődült nép kíséretében a vörös posztóval borított utcán keresztül Szent Péter templomába viszik, amely nincsen messze. A menetben Lajos atyja és nővére is ott van. Itt abba a régi székbe helyezik át, amely állítólag Szent Istváné volt. innen visszatérve, az összes egyházi és világi főurak kíséretében, kivéve azokat, akik atyjával a templomban maradtak, azon az aranyos kocsin, amelyet, miként uraságod is tudja, - már előbb ajándékozott neki az esztergomi érsek, egy másik templomba viszik a csecsemő királyt, amely templom a városon kívül egy olasz mérföldnyire fekszik. Itt régi szokás szerint, a világ négy tája felé suhint avval a karddal, amelyet, - miként említettem, - a szertartás alatt adtak kezéhez, majd lóra ültetik őt. Visszatérve innen az összes országnagyokat a királyi palota látta vendégül, étkezés után pedig különféle hadi játékok és tornák voltak." Eddig szól Brodarics István levele, amelyből nemcsak a szemtanú érdekes leírását olvashatjuk, hanem tájékozást nyerhetünk a koronázás ősrégi szertartásairól is. Érdekesnek tartom még megemlíteni, hogy az ünnepi lakomán Hélie Lajos, francia követ volt az üdvözlő szónok, aki természetesen minden jókívánsággal elárasztotta a kisdedet! Ismerjük a történelemből Dózsa György pórlázadását. Bennünket annyiból érdekel, hogy egy kisebb csapat városunk falai alatt is megfordult, azonban a székesfehérvári polgárság csakhamar futásra kényszeríté. A parasztkirály tragé-