Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
10. Nagy Lajos 1342-1382
10. NAGY LAJOS 1342-1382 Nagy Lajost, Róbert Károly fiát, 1342. július 21-én fényes ünnepséggel koronázták királlyá városunkban. Jelen voltak, miként egy oklevél említi, Erzsébet anyakirályné, Tamás erdélyi vajda, a nádor, Miklós egri, László pécsi, Péter szerémi, Vitus nyitrai, Lőrinc boszniai püspök és a főurak közül igen számosan. A szertartást az esztergomi érsek végezte. Ez a koronázás negyven esztendős uralkodásának volt kiinduló pontja. A négy évtizedből, amely Magyarországot hatalmassá, a királyt pedig naggyá tette, fontosabb esemény nem fűződik Székesfehérvár történetéhez. Az a néhány oklevél, melyet a király városunkban állított ki, amellett szól, hogy Nagy Lajos többször megfordult falaink között. Es a királyi templom fönsége bírhatta kétségkívül arra a királyt, hogy bazilikánk mellett kápolnát emeljen, mégpedig azon rendeltetéssel, hogy a halál után ott találja meg nyugalmát. Ez a kápolna, amely Szent Katalin tiszteletére épült, annyiból nevezetes, hogy a törökvilágnak pusztító hatása nem semmisíté meg, és még a tizennyolcadik század végén is elég jó karban volt, de ekkor még köveit is széthordták. Elképzelhető, hogy Nagy Lajos mennyi kinccsel gazdagította a kápolna útján bazilikánkat, amelyet azonban épp az ő uralkodása alatt tolvaj kéz kifosztott. A merénylő, János, székesfehérvári kanonok volt, aki Róbert Károly sírját feltörvén, a halottat megfosztotta ékszereitől. Ezt a tényt, és annak bűnhődését Nagy Lajosnak 1349. szeptember 2-án kelt oklevele mondja el, amelynek ide vonatkozó részei következők: „Minthogy János, a székesfehérvári templom őre, gonoszul kiásván Károly királynak, néhai apánknak és maga János természetes urának és jótevőjének a székesfehérvári székesegyházban ünnepélyesen eltemetett testét, és annak fejéről elorozván a temetés alkalmával arra tett csodálatos művű arany koronát, és ezen bűne miatt az érsekek, főpapok és a többi főurak ítéletéből hűtlenségbe esvén, reá az életfogytiglani börtön keserves büntetése kenyér és víz mellett kimondottan világos, hogy a hűtlenség miatt történt elmarasztalás folytán összes birtoka és annak járulékai a mi királyi székünkre szállottak vissza, azért mi János volt őrnek Gyogh nevű jószágát szeretett anyánknak Erzsébet királynénak adományozzuk." A székesfehérvári templomban Nagy Lajos uralkodása alatt temették el az első olyan halottat, akinek élete nem királyi vérből származott. Serényi András volt ez, aki 1345-ben a velencei hadjárat alkalmával esett el, és akinek holttestét kegyeletes érzésből Székesfehérvárra hozatta a király.
