Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

7. A tatárjárás korszaka 1235-(1241-1442)-1270

Tudjuk a történelemből, hogy a Székesfehérvárott székelő király erélyes kézzel csinált rendet, új embereket állított a királyi hivatalok élére, hogy a hatalom megcsappant tekintélyének ezen által súlyt és tartalmat adjon. Majd rendbehozni iparkodott gazdaságát, és itt elsősorban is az volt szükséges, hogy az elődök által könnyelmű bőkezűséggel szórt királyi javadalmakat a koronának visszaszerezze. Ezt a célját, amely annyi kellemetlenséget okozott neki, maga mondja el azon oklevélben, amelyet 1238. január 30-án írt a székesfehérvári keresztesekhez. Az oklevél bevezető sorai így szólanak: „Midőn Istennek úgy tetszett, hogy örökség útján reánk szálljon a királyság, édes testvérünknek, Kálmán királynak, egész Tótország hercegének, a főpapoknak, bíróknak és egész országunknak tanácsával és megegyezésével elhatároztuk, hogy visszavonjuk az atyánk és nagybátyánk idejében történt felesleges és haszontalan adományokat, melyek által a királyi korona joga majdnem megsemmisült." A küzdelem ezen korszakának történeti adatai nincsenek vonatkozással Székesfehérvárról, azonban nagyon is jellemző dolog, hogy IV. Béla épp ezen időtájt erősítette meg városunk régi kiváltságait. Úgy látszik, a rendcsinálással tartotta összefüggőnek, hogy a régi koronázó város jogai írott oklevélben is olvashatók legyenek. Az oklevél nincs meg, de Zápolya István nádor átírásából ismerjük. IV. Béla 1237-ben adta ki ezt az oklevelet, az átírás pedig amely egyébiránt az egész szöveget tartalmazza, 1446-ban kelt. Ezen átírás legfontosabb része így hangzik. „Székesfehérvár bírójának, esküdtjeinek és összes polgárainak bemutatott levelei közül az első IV. Béla királynak 1237. május 6-án, uralkodásának második évében kiadott és kettős függő pecsétjével megerősített szabadságlevele, magában foglalván a székesfehérvári polgároknak adott összes jogokat és kiváltságokat, a többek a bevezetésben azt mondja ez a levél, hogy mivel Szent István királynak és az apostoli szék követének a székesfehérvári lakosok részére kiadott szabadalomlevél szerencsétlen okból a tűz alkalmával hamuvá lett, a székesfehérvári polgárok attól félvén, hogy szabadságukat idők múltával kétségbe vonják, vagy megnehezítik, alázatosan kérték Béla király urat, hogy a Szent István által nekik adományozott kiváltságot Béla úr saját levelével méltóztatnék megerősíteni, Béla király a polgárok kéréséhez jóindulatúlag hozzájárulván, minthogy bizonyos és nem is vonható kétségbe, hogy kiváltságos emberek és az említett levélben felsorolt szabadsággal minden megszakítás nélkül éltek, kegyesen megengedte, amit óhajtottak: a székesfehérvári polgárok kiváltsága olyan volt, hogy az egész országban és a határszélen adófizetésre senki se kényszerítse őket, azonkívül, aki hozzájuk menni és velük társalogni akar, ugyancsak szabadsággal bírjanak mindörökké, mint aminőt ők maguk is élveznek, ha pedig valaki erőszakkal csikar ki tőlük adót, a királyi felség haragját és vagyonának elvesztését jogosan fogja tapasztalni." IV. Béla uralkodásának legnagyobb szerencsétlensége és a magyar nemzet legnagyobb csapása nem sújtotta Székesfehérvárt. A tatárjárás pusztító vesze-